18. Ebből a fizetésből nem lehet megélni, avagy gazdagabbak-e a nemdohányzók...

Egyszer egyik ismerősöm azt mondta, hogy „ebből a fizetésből nem lehet megélni, hogyan is tudnék bármire is félretenni”, amikor szóba került az öngondoskodás és a megtakarítás fontossága.

Megvizsgálva a költségvetését, azonnal észrevehető volt, hogy minimálbér közeli összegre volt hivatalosan bejelentve, a havi bevétele valójában közel duplája volt ennek. Jobban megvizsgálva a kiadásait, láthatóvá vált, hogy „nincs se kutyája, se macskája”, még mindig a szülői házban él, így igazán jelentős kiadásai nem voltak... Ez alapján feltételezhető, módja és lehetősége is adott, hogy elkezdjen valamiféle megtakarítási programot, azonban a témát lerendezte ezzel a mondattal - viszont rendszeresen dohányzott.

Ne értsetek félre, egyáltalán nem áll szándékomban senkit erőszakkal megváltoztatni, illetve leszoktatni a dohányzásról, azonban a dohányosok hajlandók havonta több ezer (akár több tízezer) Ft-ot elkölteni cigarettára, amivel valójában rombolják az egészségüket (nem beszélve a környezetükről, akik a passzív dohányzás miatt „szenvednek”), miközben sajnálnak hosszútávú megtakarításra ennél kisebb összeget fordítani. (Hozzá kell tennem, hogy magam is dohányoztam kilenc éven keresztül, de 2001-ben abbahagytam, amikor már naponta 2 doboznyi cigarettát „füstöltem el”.)

A dohányzást leginkább ezért tartom a legnagyobb problémának: aki dohányzik, bármilyen körülmények között előteremti a „mindennapi elfüstölni-valót”, függetlenül attól, milyen anyagi körülmények között él - holott ezt az összeget hasznosabban is el tudná költeni, úgymond „saját magát kifizetve”, biztosítva a jövőjét... Hogy jobban lássátok a problémát, vizsgáljuk meg, mennyibe is kerül hosszútávon a dohányzás (itt nem tudok, és nem is akarok az esetleges egészségkárosodás, illetve betegségek hatásaival számolni, csupán a cigarettára elköltött összegeket vehetem számba), illetve mit lehetne elérni, ha ugyanezt az összeget hosszútávú megtakarításra fordítjuk.

A jövedéki adó mértéke nemrégiben emelkedett, így a cigaretta átlagára mostanában kb. 575,- Ft/doboz (19 szál/doboz kiszerelésben). Amennyiben valaki naponta egy doboz cigarettát szív el, akkor 17.250,- Ft/hó összeget költ el erre, azaz évente 207.000,- Ft-nyi összeget „füstöl el”. Az alábbi táblázatban összefoglaltam, hogy az évek számának függvényében mennyibe is került a dohányzás, illetve egy megfelelő megtakarítási programmal mekkora tőke „rakható össze”:

A fenti táblázatból látható, ha valaki 30 éven keresztül dohányzik és naponta egy doboznyi cigarettát szív el, akkor jelenértéken számolva kb. 6.200.000,- Ft-ot költ el, hogy káros szenvedélyével rombolja a saját egészségét. Ha azonban ezt az összeget dohányzás helyett egy megfelelő megtakarítási programra fordítja (kb. 8%-os reálhozam esetén) jelenértéken kb. 25.000.000,- Ft-os tőkét hozhat össze, ezzel megalapozva későbbi gondtalan(abb) életét.

Mindez természetesen a mostani cigaretta-átlagárak esetén érvényes, de a jövedéki adó várhatóan tovább emelkedik, így feltételezhető, hogy a cigaretták átlagára jövő évben (2012-ben) 800,- Ft közelébe emelkedik. Valószínűleg ez a folyamat nem áll meg ennél a lépésnél, ugyanis az Európai Unió területén hazánkban legkisebb a cigaretták átlagára, ahogy az alábbi táblázatból is látszik:

A fentiek alapján szinte bele sem merek gondolni, mit lehetne elérni, ha valaki úgy dönt, hogy abbahagyja a dohányzást (vagy jelentősen visszafogja), és a felszabaduló összeget (vagy egy kis részét) hosszútávon félreteszi egy megfelelő megtakarítási formában. Ha kicsivel feljebb pillantasz, láthatod: 30 éves időtáv alatt akár 25.000.000,- Ft összegű tőke is összegyűjthető jelenértéken(!). Mindez talán csak elhatározás kérdése...

Természetesen ezzel nem azt szeretném mondani, hogy nemdohányzóként vagy amint abbahagyod a dohányzást, gazdagabb ember leszel... Úgy látom, szinte alapvető emberi tulajdonságunk, hogy szinte(?) teljes egészében elköltsük mindazt a pénzösszeget, amit havonta megkeresünk.

Pedig az öngondoskodás mind fontosabbá válik az életünkben: a szociális modellváltásnak „köszönhetően” az Állam egyre több területről vonul vissza, alapvető szolgáltatási szintre „leszorítva” az ellátások színvonalát. Itt az oktatásra, az egészségügyre, illetve a nyugdíjra gondolok, amelyek fenntartása lényegében a legtöbbe kerül - igazából ezeken a területeken tudnak leginkább spórolni, és meg is teszik!

Amennyiben végiggondolod a leírtakat, magad is rájöhetsz: egyedül maradtál. Csak egyetlen Valaki van, akire mindig, minden körülmények között számíthatsz, aki sosem fog Neked hátat fordítani: Te magad. Ahogy a 8. bejegyzésemben is írtam, amíg dolgozni tudsz, gondoskodni tudsz magadról és hozzátartozóidról, addig ez az időszak számodra a "HÉT BŐ ESZTENDŐ"-t jelenti, azonban előbb-utóbb bekövetkezik az az időszak, amikor elveszted a munkaképességed (hosszabb-rövidebb időre, átmenetileg vagy véglegesen), ami viszont a "HÉT SZŰK ESZTENDŐ"-nek felel meg. Ha semmiféle megtakarítással nem rendelkezel, most kell elkezdened, amíg módod és lehetőséged, illetve elegendő időd van a megfelelő tőke összegyűjtésére. Ne feledd: minél inkább halogatsz, minél inkább a "kifogásokat keresed", később annyival nehezebb dolgod lesz.

Ha gondolod, keress meg, és üljünk le megbeszélni, mire lenne szükséged, az mennyibe is kerülne, és milyen megoldásokat tudnék javasolni - mindezt természetesen teljesen díjmentesen, illetve mindenféle kötelezettségvállalás nélkül. (Amennyiben e-mail üzenetben elküldöd a neved és elérhetőséged, szívesen felhívlak, időpont-egyeztetés céljából.)

17. Mi a helyzet a vállalkozókkal?

Az elmúlt időben egyre többen szembesülnek a nyugdíj problémájával – bár sokszor azt gondolják, azért kell(ene) gondoskodniuk a saját nyugdíjukról, mert a nyugdíjrendszer megszűnik, mire megélik a nyugdíjkorhatárt. Ezzel kapcsolatban meg kell nyugtatnom őket: az állam lényegében garanciát vállalt a(z állami) nyugdíjrendszer működtetésére, fenntartására.

Így szinte biztosak lehetünk abban, hogy lesz állami nyugdíjrendszer, mire elérjük a(z állam által meghatározott, előírt) nyugdíjkorhatárt. Egyetlen kérdés maradt csupán, amivel kapcsolatban Gerhard Schröder (Németország leköszönő kancellárja) fogalmazott a legőszintébben: „Állami nyugdíj mindig lesz, ezt garantáljuk. A kérdés csak az, hogy mennyit kapnak majd az emberek.”

Vitázhatnánk arról, hogy alkalmazottként nyugdíjba vonulva az utolsó fizetésed 60%-át vagy 30%-át kapod „időskori ellátásként” - egy dolog azonban biztos: ha jelenleg vállalkozóként élsz és dolgozol, akkor a nyugdíjad a korábbi jövedelmedhez képest elenyésző lesz. Bármilyen furcsán is hangozzon, de a magyar nyugdíjrendszer legnagyobb vesztesei a vállalkozók. Miért is?

Elég régóta tudható, hogy a nyugdíjrendszerünk komoly deficittel, hiánnyal küszködik, ami erősen veszélyezteti a fenntarthatóságát, finanszírozhatóságát (bár ezt először a jelenlegi kormány „merte” feketén-fehéren leírni a Széll Kálmán-tervben: „ ...a nyugdíjkassza nincs egyensúlyban. A kifizetett nyugdíjak minden harmadik forintját hitelből finanszírozzuk, ami egy fenntarthatatlan rendszert eredményezett. Az így keletkezett államadósság kamatai emésztik fel a gazdasági növekedés gyümölcsét ...”). Az állami nyugdíjrendszer hosszú távú működtetése érdekében komoly intézkedések szükségesek, amelyek egy részét már meg is hozták – és ezen intézkedések árát leginkább a vállalkozókkal fizettetik meg, több szinten is.

A vállalkozóknak évről-évre egyre magasabb „elvárt” jövedelemre kell bejelenteniük magukat, így egyre több nyugdíjjárulékot (illetve adót) befizetve. Munkáltatóként szintén egyre emelkedő „elvárt bérre” kell bejelentenie alkalmazottait, és ennek megfelelően egyre több járulékot kell fizetniük. Végezetül a „kiadási oldalon” is tőlük vesznek el a legtöbbet: a mostani nyugdíjasok ellátását nem tudják, nem merik (jelentősen) megnyirbálni (hiszen ezzel elég nagy szavazóbázist veszítenének), azonban a későbbi idők nyugdíjasaiét igen. (Talán még emlékeztek rá: az 5. bejegyzésemben is írtam erről, megemlítve, hogy ez a törekvés már szerepel a jelenleg hatályos nyugdíjtörvényben is.)

Gondolom, mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a majdani (állami) nyugdíjunkat a bejelentett munkabérünk alapján fogják meghatározni – a vállalkozók azonban jövedelmük  csekély részét veszik fel munkabérként (a magas adóelvonás és horribilis összegű járulékok miatt), a fennmaradó részt pedig más, egyéb módon. Ha valaki folyamatosan a mindenkori minimálbérre (vagy alacsony bérre) volt bejelentve, akkor ennek megfelelően minimális (vagy alacsonyabb) nyugdíjjárulékot fizetett, azonban így csak minimális nyugdíjra lesz jogosult. (Jelenleg az öregségi nyugdíj legkisebb összege 28.500,- Ft.) Emellett azt is meg kell említenem, hogy aki nem rendelkezik igazoltan 20 év szolgálati idővel, nem jogosult öregségi nyugdíjra.

Mindez hogyan érinti a vállalkozókat? Esetükben a családjaik havi átlagos költségvetése 300.000,- Ft és 1.000.000,- Ft közé esik, amit azonban a várható 30-50.000,- Ft-os nyugdíjból egyáltalán nem lehet hosszútávon fenntartani. Mi lehet a megoldás ilyenkor?

Sokféle választ hallottam már erre:

• „Amikor elérem a nyugdíjkorhatárt, öngyilkos leszek.” - szerinted ez tényleg megoldaná a problémát?
• „Folytatom a munkát, hiszen ebből élek meg.” - mennyire élveznéd, ha idős korodban „muszájból” kellene dolgoznod?
• „Eladom a vállalkozásom.” - belegondoltál, hogy manapság a vállalkozások csak csekély része eladható?

Ha nem szeretnéd, hogy nyugdíjasként jelentősen csökkenjen az életszínvonalad, amit aktív vállalkozóként megszoktál (és amiért megdolgoztál), akkor nyugdíjas éveid kezdetén nagyjából 50-75.000.000,- Ft-os tőkével kell rendelkezned. Gondolom, ezt még sikeres vállalkozóként is nehéz lenne egy összegben előteremtened... 

Ahogy a 7. bejegyzésemben írtam, TŐKE = PÉNZ * IDŐ - azaz hosszabb távon sokkal könnyebb összeszedni a szükséges nyugdíjtőkét. Vállalkozóként még arra is lehetőséged van, hogy teljesen legális módon, céged/vállalkozásod leírható költségeként - tetszőleges időre halasztott adózással - a cégvagyonból személyes vagyont teremthess. 

A halasztott adózás lényegében azt jelenti, hogy arra a jövedelmedre, amelyet nyugdíjcélú megtakarításodra fordítasz, csak a megtakarítás futamidejének lejártakor kell adót fizetned. (Bár a halasztott adózással kapcsolatban a könyvelőd biztosan bővebb, pontosabb információt tud nyújtani...) Amennyiben a nyugdíjcélú megtakarításod állampapírban vagy más, csekély reálhozamú pénzügyi termékben gyűjtögetnéd, akkor az egésznek szinte semmi értelme nem lenne, azonban komoly (átlag 8-9%-os) reálhozammal rendelkező befektetéseknél a pénz hosszútávon dolgozni is tud, így bőven kitermelné az adóját. 

Ha megfelelő befektetési formát választasz, akkor a szükséges nyugdíjtőke összegyűjtéséhez az alábbi havi megtakarítással kell rendelkezned - a nyugdíjkorhatárig hátralevő idő függvényében:

A fenti táblázatból látható, hogy havonta kb. 35-75.000,- Ft-os összegből (céges költségből) komoly nyugdíjtőkét tudnál összegyűjteni, ha elegendő idő áll rendelkezésedre. Ha olyan céged van, amelyből finanszírozni tudod a mostani életszínvonalad, akkor ez a költség már nem férne bele? 

Tudom, most joggal mondhatnád, annyira megnőttek a költségeid, illetve oly mértékben lecsökkentek a bevételeid, hogy nem tudnád kigazdálkodni a megtakarítás költségeit... Mindezt megértem, de hidd el: rövid távon lépned kell, mert ezt a problémát senki nem tudja (és nem is fogja) megoldani helyetted. Minél tovább halogatod a fontos döntések meghozatalát, később annál inkább nehezebb lesz, többe fog kerülni, illetve annál „jobban fog fájni”. 

Ha egy kicsit is felkeltettem az érdeklődésed, keress meg valamelyik elérhetőségemen (pl. e-mail útján), hogy időpontot tudjunk egyeztetni, amikor megbeszélhetjük, mit szeretnél elérni és ehhez milyen lépéseket, döntéseket kellene meghoznod.

16. Fontos-e a vésztartalék képzése és a meglevő vagyon védelme?

A 11. bejegyzésemben, mely a pénzügyi életünk megfelelő alapokra építéséről szólt, kifejtettem, mennyire fontosnak tartom a vésztartalék meglétét, illetve a meglevő vagyon védelmét.

Ha megfontoltan végiggondolod, akkor talán Te is belátod, hogy vésztartalék képzése nem luxus vagy szeszély, hanem életed elengedhetetlen részeként szükséglet. Mondhatnám úgy is, hogy az emberi élet elég hosszú, és viszonylag sok nehézséget tartalmaz, ezért szinte biztos, hogy került olyan helyzetbe, amikor hirtelen pénzre lesz szükséged.

Azt hiszem, az emberek többsége ilyenkor vésztartalék hiányában mindenféle kölcsönt (személyi hitel, hitelkártya, áruhitel...) próbál meg „felhajtani” magának - bele sem gondolva, hogy ez mennyibe is kerül neki, illetve akár egy „adósság-spirálba” is kerülhet. Ha azonban megfelelő mértékű vésztartalékkal rendelkezik, akkor van mihez nyúlnia, így elkerülheti ezeket a veszélyeket.

Mit értek megfelelő mértékű vésztartalék alatt? Ez leginkább a személyes helyzetedtől függ, de a mostani gazdasági helyzetben akkora vésztartalékra lenne szükséged, mely fedezi kb. féléves megélhetési költségeid. És itt jön a dolog legnehezebb része: ennek eléréséhez erőfeszítéseket kell tenned, ugyanis magától - sajnos - nem gyűlik össze. (Talán ezért sem olyan „népszerű” és közismert a vésztartalék fogalma.)

Először is tisztában kell lenned, valójában mennyi pénzre van szükséges ahhoz, hogy megélj egy hónapban. Ha eddig nem készítettél költségvetést, akkor most ideje elkezdened, ugyanis tisztában kell lenned azzal, hogy havonta milyen bevételekre számíthatsz, illetve mire költesz, és mennyi pénzt adsz ki a kezedből. Javaslom, hogy minden tételt, bevételt és kiadást tüntess fel, természetesen valamilyen szinten csoportosítva. (Erre használhatsz különböző költségvetés-készítő, illetve táblázatkezelő programokat, üres papírlapot vagy a 6. bejegyzésemben ajánlott KöltségŐr honlapot) Miután mindent sikerült összeírnod, teljeskörű információval rendelkezel a pénzmozgásaiddal kapcsolatban és ki tudod szűrni, pontosan mire van szükség ahhoz, hogy megélj egy adott hónapban és az mennyibe is kerül.

Ha a havi megélhetésedhez 150.000,- Ft-ra van szükséged (rezsi, hiteltörlesztés, élelem,...), akkor a 900.000,- Ft-os vésztartalékkal kellene rendelkezned (150.000,- Ft/hó x 6 hó). Természetesen ez a mai gazdasági körülmények között hatalmas összegnek tűnhet, és felmerül a kérdés, hogy „Honnan szedjek össze ennyi pénzt?”, illetve „Miért kell ilyen nagy összeg?”

A megfelelő vésztartalék felépítéséhez, összegyűjtéséhez valóban szép kis összegekre van szükség, azonban nem felejthetjük el, hogy bizonytalan időket élünk. Itt nem csak a mostani gazdasági válságra, illetve a devizaárfolyamok „elszállására” gondolok, hanem arra, hogy az életünk során bármikor szembesülhetünk „nehéz helyzetekkel”, időszakokkal. Akár egyik napról a másikra elveszíthetjük az állásunkat, hiszen már régen véget értek azok az idők, amikor a cégek és alkalmazottaik kölcsönösen lojálisak voltak egymáshoz (másképpen mondva megszűntek a „nyugdíjas-állások”). Ezen kívül a vészhelyzetek - hirtelen betegség, baleset, rokkantság, haláleset - sosem „jönnek jókor” és még sokba is kerülnek.

Megértem, hogy ha jelenleg nem rendelkezel megfelelő mértékű vésztartalékkal, akkor soknak találod az általam javasolt, féléves megélhetéshez elegendő (150.000,- Ft/hó havi szükségletnél 900.000,- Ft-os vésztartalék) összeget - de gondolj bele, hogy minden viszonylagos. Ha végiggondolod, mekkora összeget kellene összegyűjtened ahhoz, hogy idős korodban ne kelljen nyomorognod és megfelelő életszínvonalban élhesd napjaid, akkor belátod, ahhoz képest a megfelelő mértékű vésztartalék összegyűjtése szinte „gyerekjáték”.

Lehet, hogy hihetetlennek fogod tartani, de tényleg egyszerűen megvalósítható: csak el kell kezdeni a megtakarítást (persze nem mindegy, hogy hol és milyen formában, de erre térjünk vissza kicsivel később). Igyekezz ezt is úgy kezelni, mint a többi pénzügyi célodat: hozz létre egy tervet, mikor/hogyan/mennyi időn belül szeretnéd megvalósítani és ezt ültesd át a gyakorlatba.

Első lépésként nézd át, hogy mennyit költesz havonta, és ebből mennyi megy el megélhetésre (élelmiszerre, ruházkodásra, rezsire és hiteltörlesztésre). Ha így meghatároztad a havi költséged, szorozd meg hárommal - ezáltal „lőtted be” az első célod.

A vésztartalék „első állomása” 150.000 Ft-os havi megélhetési költségnél 450.000,- Ft-os összeget jelentene, és ennek elérését különböző időtávra tervezheted. Amennyiben 2 év alatt szeretnéd ezt az összeget összegyűjteni, akkor havonta 18.750,- Ft-ot, míg 5 éves időtávnál 7.500,- Ft-ot kellene félretenned - folyamatosan, minden hónapban. Legjobb lenne, ha a vésztartalékra szánt összeget is hasonlóan kezelnéd, mint a többi más költséged, számlád. (Meglepő, hogy nagyon sokan hajlandóak havonta magas kamatokat, törlesztéseket fizetni a hitelkártyájuk miatt, miközben nevetségesnek találják először „saját magukat kifizetni”.)

Nem akarom „feltalálni a spanyolviaszt”, de több módon is előteremtheted a megtakarításhoz szükséges összeget, de a fő irányelved legyen a takarékosság, bármilyen utat is választanál. Mivel a vésztartalék elsődleges célja, hogy könnyen hozzáférhető legyen, amikor szükséged van rá, illetve biztonságban is kell tudnod, ezért erre a célra elsősorban a bankszámlák a legalkalmasabbak a rövid(ebb) futamidejű állampapírokkal és pénzpiaci alapokkal együtt.

Természetesen nem árt, ha olyan bankot keresünk,

• amely tőkeerős, így biztonságban tudhatjuk a pénzünket;
• ahol a bankszámlához kapcsolódó költségek minimálisak legyenek (lehetőleg ingyenes - bár mostanában szinte „Dunát lehetne rekeszteni” a 0 Ft-os bankszámlát ígérő hirdetésekkel, azonban ezeknek mindig feltételei vannak, amit nem mindenki tud teljesíteni);
• ahol az elérhető kamat - akár lekötés nélkül is - közel essen a mindenkori infláció mértékéhez (sajnos a bankszámlák kamatai még lekötés esetén is az infláció alattiak, így a pénzünk hosszabb távon mindenképp veszít az értékébőn, azonban nem mindegy, hogy mennyit).

Véleményem szerint a vésztartalék összegyűjtésére szánt bankszámlához nem szükséges bankkártyát igényelni, ugyanis ezzel kerülhető el, hogy „rájárjunk” a bankszámlára, amikor egy kisebb-nagyobb összeg összegyűlt rajta. Igyekezz úgy tekinteni a vésztartalékodra, mint valami biztosításra, amelyre óvatosan ügyelsz. Csak olyankor nyúlj hozzá, amikor tényleg „vészhelyzet” van és sürgősen pénzre van szükséged - közben nem felejtve, hogy a vésztartalékot folyamatosan „táplálni kell”.

Leginkább a rendszerességen van a hangsúly, ezért akár kisebb összeggel is, de kezdj hozzá ma a megtakarításhoz - hálás leszel majd magadnak ezért, amikor majd szükséged lesz a pénzre. Ha érdekel, hogy a magam részéről mely bankokat, mely bankszámlákat tartom megfelelőnek vésztartalék képzésére, akkor vedd fel velem a kapcsolatot bármelyik elérhetőségemen (pl. e-mail-ben).

Bejegyzésem másik témája a „meglevő vagyon védelme”, amely alatt lényegében a különböző vagyonbiztosításokat értem.

Számtalanszor találkoztam azzal a véleménnyel, „Nincs szükségem lakásbiztosításra, úgysem történik velünk semmi”, illetve a „CASCO-ra kiadott összeg ablakon kidobott pénz” - holott úgy gondolom, fontos, hogy az értéktárgyaink, vagyonunk mindig az aktuális értékükön legyenek biztosítva.

Azt hiszem, mindegyikünknek elég nagy erőfeszítésébe kerül/került, hogy a mostani vagyonát (ami lehet lakás, autó, ékszer vagy bármi más, „szívének kedves dolog”) megszerezze, gyarapítsa - de sokan hajlamosak megfeledkezni arról, hogy a megszerzett vagyonra vigyázni kell. Ha az egyre szaporódó természeti csapásokra, a bűnözésre, vagy a „sima balszerencsére” gondolunk, akkor beláthatjuk, sok olyan dolog történhet életünkben, amely vagyonunk, vagyontárgyaink rongálódásával vagy megsemmisülésével fenyeget.

Emiatt tartom fontosnak a lakásbiztosítás (illetve pl. autó esetében a CASCO-biztosítás) meglétét, amelyet időnként - úgy három-öt évente - frissíteni, aktualizálni kell, mert a piacon újabb, kedvezőbb konstrukciók, biztosítási termékek jelenhettek meg.

15. Mit jelent a nyugdíj - életszínvonal terén? (2010-es adatok alapján frissítve)

Nemrégiben megjelent a KSH „Magyarország számokban 2010” című kiadványa... Ennek alapján frissítem egy korábbi bejegyzésemben szereplő adatokat, mit is jelent az életszínvonalad terén, ha eléred a nyugdíjkorhatárt:

Az említett kiadvány szerint 2010-ben a havi bruttó átlagkereset 202.576,- Ft (nettó átlagkereset 132.628,- Ft), míg az átlagos havi nyugdíj 86.361,- Ft volt. (Az adatok szerint a bruttó átlagkereset 1,40%-kal, a nettó átlagkereset 6,86%kal, míg az átlagos nyugdíj 3,56%-kal növekedett.)

A fentiek alapján látható, hogy kicsivel növekedett a különbség az átlagos nyugdíj és a nettó átlagkereset között, ugyanis míg 2009-ben az „átlag-nyugdíj” 67,21%-a volt az átlagos nettó fizetésnek, 2010-es adatok szerint ez az arány 65,12%-ra csökkent.

Feltételezve, hogy egy átlagos nettó fizetéssel rendelkező nyugdíjba vonulásakor átlagos nyugdíjat kap, láthatjuk, hogy a havi bevétele hirtelen 46.267,- Ft összeggel csökkent. Ilyenkor ismét felmerül a kérdés: ekkora bevétel-csökkenés miként érintene Téged? Miről tudnál lemondani?

Ilyenkor szinte hallom a tiltakozó hangokat: ebben a bizonytalan helyzetben - amikor nem tudhatjuk előre, mikor is megyünk/mehetünk nyugdíjba - előfordulhat, hogy meg sem élem a nyugdíjas kort. Ez esetben meg minek takarékoskodjak, úgysem érint az ügy... Ezen „tiltakozó hangokat” el kell keserítsem, ugyanis szinte biztos, hogy megélik a nyugdíjas kort, sőt még akár tovább is élnek - csak az nem mindegy, milyen életminőségben. (Nem mellesleg úgy gondolom, arra nem lehet/nem szabad tervezni, hogy ekkor vagy akkor meg fogok halni, így ez vagy az nem fontos számomra...)

Hazánkban folyamatosan növekszik a várható élettartam, még ha „kis lépésekben” is, és egyes kutatások szerint, aki megéli az állami nyugdíjkorhatárt, várhatóan még 15 évig „élvezi” a nyugdíjas létet. „Élvezi”, így idézőjelesen, ugyanis tényleg nem mindegy, milyen életminőségben: ha pár bekezdéssel feljebb pillantasz, láthatod, hogy az átlagos nyugdíj 46.267,- Ft-tal kevesebb az átlagos nettó jövedelemnél.

Ez a különbség várhatóan még nagyobb lesz az idők folyamán, ahogy az 5. bejegyzésemben is írtam, ugyanis 2013. január 1-től kezdődően folyamatosan növelik a nyugdíjkorhatárt, illetve csökkentik az ellátás színvonalát. Néhány előrejelzés (hívhatjátok akár jóslatnak is...) szerint a nyugdíj az utolsó nettó bér 25-40%-át éri csak el, azaz az átlagos nettó jövedelemmel rendelkezőnek kb. 80-100.000,- Ft-tal (40%-os aránynál 79.577,- Ft) csökken a havi bevétele.

Miként érintene, ha ilyen mértékben csökkenne a havi bevételed? Mi az, amiről könnyen e tudnál mondani? Szeretnél hosszú-hosszú éveken át „nyomorogni”? Tudom, hogy az utolsó szó durvának hat, de valószínűleg mindenkire ilyen sors vár, aki nem tud elegendő tőkét felhalmozni aktív éveiben. (Nem beszélve arról, amit egy korábbi bejegyzésemben is írtam: a nyugdíj nem kor, hanem pénz kérdése, azaz korábban is visszavonulhatsz, ha elegendő tőke áll mögötted.)

A 2010-es „átlagemberünk” példáján keresztül vizsgáljuk meg, milyen összegű tőkére lenne szüksége, ha nem szeretné, hogy életszínvonala jelentősen csökkenjen nyugdíjba vonulásával:

A fenti számítás alapján látható, hogy átlagemberünknek nyugdíjba vonulásakor kb. 8.350.000,- Ft-os (vagy a későbbi „nyugdíjszabályok” szerint kb. 14.325.000,- Ft-os) tőkével kell rendelkeznie. Ekkor érhetné el, hogy az életszínvonala ne csökkenjen jelentősen.

Miként lehet ekkora „nyugdíj-tőkét” összegyűjteni? Ahogy korábbi bejegyzésemben is utaltam rá, nem lehetetlen ekkora tőkét összegyűjteni - feltéve, hogy elegendő időnk van rá, illetve olyan megtakarítási formát választunk, ahol számottevő reálhozamot érhetünk el. Nem véletlen, hogy ilyen esetekben nyugdíjcélú hosszútávú megtakarításnak a befektetéssel kombinált (unit-linked) biztosításokat szokták ajánlani, ugyanis ezek egyrészt biztonságosak (ahogy ezt a 10. bejegyzésemben vázoltam), másrészt általuk éves átlagban 8-9%-os reálhozam érhető el.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Az alábbi táblázatban igyekeztem kiszámolni, hogy a(z állami) nyugdíjkorhatárig hátralevő idő függvényében mekkora havi megtakarításra lenne szükség a fenti „nyugdíj-tőke” összegyűjtéséhez. (Kék színnel kiemeltem a korombeli - 38 éves - férfiakra vonatkozó sort, ugyanis egyes előrejelzések szerint legkorábban 68 éves korunkban, 30 év múlva mehetünk nyugdíjba.)

A számítás során éves átlagban 8%-os reálhozammal számoltam. A hosszútávú befektetés tényleges hozama az évek folyamán - a befektetési portfólió összetételétől, a befektetési politikától és még számos tényezőtől függően - széles sávban ingadozhat, azonban éves átlagban elvárható ez a teljesítmény.

Gondolom, sokakban felmerül néhány kérdés, miszerint:

• Hogy mersz leírni ilyen számokat?
• Mi alapján számoltál?
• Honnan tudod, mi lesz 5-10-...-35-40 év múlva?
• Garantálod, hogy ennyi pénzem lesz, ha ennyi időn keresztül félreteszek egy bizonyos összeget?

Ezen kérdésekre nem olyan egyszerű válaszolni, hiszen valóban nem tudhatom, mi fog történni 5-10-...-35-40 év múlva. (Ilyenkor szoktam mondani, hogy a jósgömböm épp szervízben van és emiatt nem látok a jövőbe.) A számításaim során azonban végig jelenértéken („a pénz mostani értékén”) számoltam:

• egyrészt kiindulási alapként feltételeztem, ha most (akár holnap) az átlagemberünk elmehetne nyugdíjba, akkor a táblázatban jelzett „nyugdíj-tőkére” lenne szükséges, hogy ne csökkenjen jelentősen az életszínvonala;
• másrészt a havi megtakarítási igényt reálhozam alapján számoltam ki, így „tisztítva meg” az egész számítást az infláció hatásától (a futamidő végén összegyűlt tőke a hozammal növelt mai értéket mutatja).

Nem tudom, hosszú távon miként fog alakulni az infláció, illetve a világgazdaság folyamatait sem tudom előre megjósolni, de a fent vázolt számítás alapján talán belátható, havonta kisebb összegek megtakarításával komoly tőkét lehet összehozni - amennyiben hosszútávon gondolkozunk, nem engedve a „mindennapok csábításának”.

Természetesen nem tudok garanciát vállalni arra, hogy tényleg ekkora tőke fog számotokra összegyűlni, ha egy adott összeget havonta félretesztek egy hosszútávú megtakarításban, azonban egy dolgot biztosra vehettek: ha havonta megtakarítasz egy kisebb-nagyobb összeget egy megfelelő megtakarítási program segítségével, akkor lesz pénzed, ha pedig nem teszel félre semmit, akkor nem lesz semmid!

Amennyiben a fenti példával sikerült felkeltettem az érdeklődésed, és úgy gondolod, tényleg fontos foglalkoznunk a témával, kérlek, vedd fel velem a kapcsolatot bármely elérhetőségemen (pl. e-mail üzenetben). Egy személyes beszélgetés során felmérhetjük, Neked mekkora összeggel kellene rendelkezned nyugdíjba vonulásod időpontjában, illetve megnézhetjük, hogy ezen összeg előteremtésére milyen megoldásokat tudok javasolni.

14. Honlapajánló - Keresd Magad Degeszre

Gondolom, az eddigi bejegyzéseimből is kiderült, milyen fontosnak tartom a pénzügyi életünk megfelelő megalapozását és az öngondoskodást...

Mivel saját magunkon kívül senki másra, illetve semmire nem számíthatunk, így nekünk kell ezt valahogyan megoldanunk - ami viszont a mai gazdasági helyzetben nehezen kivitelezhető. Tudom, hogy nagyon sokan vannak, akik hónapról-hónapra, napról-napra élnek, így szinte még álmodni sem mernek arról, amiről ez a blog szól: az öngondoskodásról, a különböző biztosítások és pénzügyi megoldások szükségességéről, hasznosságáról.

Éppen ezért igyekszem nyitott szemmel járni "az internet útjain", és olyan megoldásokat keresni, melyek segítségével mindannyian közelebb kerülhetünk az álmainkhoz...

Nemrégiben találtam egy honlapot gondolkodásmódról, üzletről, befektetésről, mely szerintem mindenki számára hasznos információkat tartalmaz. Mellesleg mindezt teljesen ingyenesen és egyedülálló módon ismertetve.

Én elég régóta olvasom, már a 7. résznél tartok, nagyon ajánlom Nektek is. Kattins a fenti képre vagy erre a linkre, és máris megnézheted, hogy miről is van szó.

13. Pató Pál-effektus

Az autóban rendszeresen az Alma együttes zenéjét hallgatjuk, ha hosszabb útra megyünk - hiába, két gyermekem van, és a kislányomnak ez a kedvence. Petőfi Sándor Pató Pál úr című versét ők is feldolgozták, eléggé élvezhető formában...

Az igazat megvallva, amikor ezt a dalt/feldolgozást meghallom, nemcsak a zenével kapcsolatos gondolatok jutnak eszembe: ezt a verset Petőfi 1847. novemberében írta, azóta kb. 160 év telt el, s nagyon sok dolog nem változott...

Petőfi Sándor: Pató Pál úr
Mint elátkozott királyfi Túl az Óperencián, Él magában falujában Pató Pál úr mogorván. Be más lenne itt az élet. Ha egy ifjú feleség... Közbevágott Pató Pál úr: „Ej, ráérünk arra még!”				Puszta a kert, e helyett a Szántóföld szépen virít, Termi bőven a pipacsnak Mindenféle nemeit. Mit henyél az a sok béres? Mit henyélnek az ekék? Közbevágott Pató Pál úr: „Ej, ráérünk arra még!”
Roskadófélben van a ház, Hámlik le a vakolat, S a szél egy darab födéllel Már tudj' isten hol szalad; Javítsuk ki, mert maholnap Pallásról néz be az ég... Közbevágott Pató Pál úr: „Ej, ráérünk arra még!”				Hát a mente, hát a nadrág, Úgy megritkult, olyan ó, Hogy szunyoghálónak is már Csak szükségből volna jó; Híni kell csak a szabót, a Posztó meg van véve rég... Közbevágott Pató Pál úr: „Ej, ráérünk arra még!”
		Életét így tengi által; Bár apái nékie Mindent oly bőven hagyának, Soha sincsen semmije. De ez nem az ő hibája; Ő magyarnak születék, S hazájában ősi jelszó: „Ej, ráérünk arra még!”

Leginkább az utolsó versszakot találom „ütősnek”, hiszen napról napra szembesülök ezzel: a halogatás általánossá vált az élet szinte minden területén. Tisztában vagyok azzal, hogy nem egyszerű - sőt sok esetben kifejezetten fájdalmas - egyes dolgokon változtatni vagy a magunk hozzáállását/szemléletét módosítani, azonban ez mindenképpen szükséges, ha az életben előre akarunk jutni, boldogulni szeretnénk. Ez különösképpen igaz a pénzügyeink, illetve az egészségügyi és időskori ellátások területére is.

Az „átkos szocializmusban” nemzedékek nőttek fel abban a tudatban, hogy ha rendesen dolgoznak (sok esetben látástól-vakulásig) és fizetik a járulékokat (egészségügyi és nyugdíj), akkor az Állam majd gondoskodik róluk és cserében rendes ellátásban részesülnek, amikor szükségük lesz rá. Hiába telt el a rendszerváltás óta húsz év, még mindig vannak, akik szentül meg vannak győződve arról, hogy az Állam gondoskodik róluk.

Az Állam azonban nem tud (és bizonyos okok miatt nem is akar) megfelelően gondoskodni rólunk: a „szociális modellváltás” keretein belül egyre inkább kivonul(t) az oktatás, az egészségügy és a nyugdíj területéről (akkor is, ha jelenleg éppen az ellenkezője látszik).

Ezen átalakulásnak, a „szociális modellváltásnak” a „kisemberek” lesznek a legnagyobb vesztesei, illetve azok, akik még mindig hisznek a „mindenható és gondoskodó Állam” eszméjében. (Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy az Állam nem fog gondoskodni rólunk, az állampolgárairól, hanem arra akarok utalni, hogy ez az ellátás sokunk számára nem lesz elegendő, megfelelő.) Akik azonban hajlandóak változtatni, illetve tenni magukért, boldogulni fognak, őket nem fogja annyira érzékenyen érinteni. Az öngondoskodás egyre inkább fontossá válik!

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy nagyon sokan vannak, akik egyik napról a másikra, egyik hónapról a másikra élnek, s nincs pénzük/lehetőségük takarékoskodni. Közöttük is találhatunk olyan családokat/embereket, akik - átgondolva, hogy mit szeretnének elérni hosszútávon és ezért mit hajlandóak megtenni, feláldozni - mégis meg tudják oldani a takarékoskodást, az öngondoskodást. Mindezt a saját (elvárt vagy valós) életszínvonaluknak megfelelően, ahhoz mérten kisebb összegekkel.

Olyanok is vannak, akik semmiképpen nem tudják megoldani ezt a „feladatot”: se módjuk, se lehetőségük nincs az öngondoskodás megvalósítására. Róluk azonban semmiképpen nem szabad lemondanunk - sem egyén szintjén, sem pedig az Állam szintjén. 

Kérlek, olvassátok el újra a „hét bő és hét szűk esztendővel” kapcsolatban írt bejegyzésem, gondoljátok át, hogy rövidebb-hosszabb távon belül mit szeretnétek elérni, ennek érdekében mit tennétek meg, miről tudnátok lemondani... Próbáljátok meg nem halogatni a fontos döntések meghozatalát, hiszen az egyáltalán nem vezet eredményre, sőt később nagyon keserű csalódást eredményezhet.

Amennyiben úgy gondoljátok, hogy ehhez szükségetek lenne egy kis segítségre, egy megértő (de jobbítóan kritikus szemléletű) „fülre”, akkor időpont-egyeztetés céljából vegyétek fel velem a kapcsolatot bármely elérhetőségemen (pl. e-mailben). Egy kötetlen és mindenféle kötelezettségvállalás nélkül beszélgetés keretein belül szívesen leülök Veled/Veletek.

12. Miért pont a "pénzgyártó automata"?

Az előző bejegyzésemben, illetve két közösségi oldalon (Facebook-on és az iwiw-en) feltettem egy kérdést: 

Ha tiéd lenne álmaid autója, életed lakása és lenne egy pénzgyártó

automatád, akkor melyikre kötnél biztosítást? Melyiket védenéd le? 

Az említett közösségi oldalakon szereplő kérdés(ek)re szépen érkeztek a válaszok - összesítve a válaszokat, a válaszadók arányában az alábbi eredmények születtek:

• álmaim autója: 7%
• életem lakása: 25%
• pénzgyártó automata: 68%

Hozzá kell tennem, egyik ismerősöm a kérdés láttán rögtön pénzhamisításra asszociált, holott kérdésemmel egyáltalán nem kívántam bűncselekményre utalni, és még "beugratósnak" sem szántam... Egyszerűen csak kíváncsi voltam a véleményetekre, mit tartotok fontosnak, ha ilyen jellegű kérdéssel találkoztok, illetve kapcsolódási pontot próbáltam teremteni az előző bejegyzésem és a mostani bejegyzésem témái között - ez lenne az a bizonyos "pénzgyártó automata".

Ahogy a kapott válaszokból is kitűnik, a túlnyomó többség a "pénzgyártó automatára" kötne biztosítást - gondolom, mert amíg ezzel "pénzt tud gyártani", addig a másik két dolgot meg tudja szerezni, fenn tudja tartani.

Lehet, hogy kissé(?) meglepő dolgot fogok mondani, de mindannyian rendelkezünk egy pénzgyártó automatával: saját magunkkal, a munkaerőnkkel! Amíg dolgozunk, dolgozni tudunk, addig ezért fizetést kapunk - azaz kvázi egy pénzgyártó automatát működtetünk. Ez a "pénzgyártó automata" azonban bármikor

• elromolhat (megbetegedhetünk);
• eltörhet (baleset érhet bennünket);
• tönkre mehet (lerokkanhatunk);
• vagy épp működésképtelenné válhat, leállhat (elhalálozhatunk).

Ennek tükrében érdeklődnék, hogy mindazok közül, akik a pénzgyártó automatát választották, ki rendelkezik egyáltalán biztosítással? Arról nem is beszélve, hogy a biztosításuk milyen védelmet nyújt, illetve milyen eseményekre/káresetekre fizet...

A korábbi bejegyzésemben említettem, milyen fontos, hogy a pénzügyi életünket minél biztosabb alapokra építsük fel: ebben kiemelkedően fontos szerepet játszik a "pénzgyártó automatánk", a munkaerőnk biztosítási védelme - bár sokszor fel sem tudjuk mérni, hogy ennek hiánya mekkora problémát okozhat, csak a saját bőrünkön érezzük, amikor "beüt a mennykő".

Azt, hogy pontosan mekkora biztosítási védelemre van szükséged, illetve a meglevő biztosításod védelme elegendő-e számodra, csak személyes beszélgetés során tudnánk tisztázni (erre bármikor nyitott vagyok, ha időpont-egyeztetés céljából felveszed velem a kapcsolatot bármely elérhetőségemen - pl. e-mailben), ahol rendelkezésünkre állnának a pontos adatok.

A blog keretein belül inkább csak egy "gondolat-kísérletet" végeznék, melyekhez az adatokat a KSH "Magyarország számokban 2010" és "Létminimum 2010" kiadványaiból, illetve az OEP honlapjáról gyűjtöttem.

A "gondolat-kísérlet" alanyaként válasszunk ki egy kétgyermekes házaspárt, ahol mindkét felnőtt dolgozik. Az egyszerűség kedvéért mindkét szülő  bevétele egyezzen meg a 2010. évi átlagos nettó (bruttó) jövedelemmel: jelen esetben 132.628,- Ft/hó (bruttó bérként 202.576,- Ft). Ezen felül még egy bevételi forrása van a szülőknek: a két gyermek után járó családi pótlék (26.600,- Ft/hó) - bár ezen összeg (véleményem szerint) a gyermekeket illetné meg, s gyermeknevelésre amúgy is kevés. Ennek megfelelően a család összes bevétele 291.856,- Ft havonta (családi pótlékkal együtt).

Tegyük fel, hogy a minta-családunk saját lakásában lakik, amelyre még az utolsók között (2004-2005-ben) sikerült államilag támogatott lakáshitelt felvenniük, 10.000.000,- Ft értékben 20 éves futamidővel. A lakáshitel törlesztőrészlete havonta kb. 75.000,- Ft/hó. (Azt még megbecsülni sem tudnám, mi lenne, ha a minta-családunk CHF-alapú hitelt vett volna fel - a törlesztőrészlet nagysága nagyban függ a hitelfelvételkor érvényes CHF-árfolyamtól, illetve a hitel típusától is.) A család ezen kívül csak a létminimumnak megfelelő dolgokra költ, azaz a havi megélhetésüket 228.334,- Ft-ból oldják meg. (A létminimum pontos meghatározását, illetve tartalmát a KSH vonatkozó kiadványában olvashatjátok - ha nem gond, akkor a blog keretein belül nem szeretném részletezni.) A fentiek tükrében a családunk havi összes kiadása 303.334,- Ft.

A bevételek-kiadások egyenlegét áttekintve, a családnak 291.856,- Ft összbevétele van havonta, míg kiadásaik 303.334,- Ft-ra rúgnak - azaz havonta 11.478,- Ft összeggel többet költenek, mint amennyi bevételük van. Ezt csak külső segítség bevonásával (szülői segítséggel) vagy pluszmunkák bevállalásával (esetleg "feketemunkával") tudják finanszírozni. (Talán sokan "életszerűtlennek" tartják a példámat, de a családok túlnyomó része - kb. 90-95%-a - pontosan annyit, vagy kicsivel többet költ, mint amennyi bevételük van. Azt is megkérdezhetitek, hogy miként lehetséges így megtervezni a "családi költségvetést"; ilyenkor azonban elegendő a nagy állami cégekre és magára az államra gondolnunk, ahol eleve "hiányra" terveznek...)

Mi történik, ha egyik (vagy mindkét) szülő megbetegszik, hosszabb-rövidebb időre kiesik a munkából? A jelenleg érvényben levő szabályok szerint táppénz esetén az addigi jövedelem kb. 60%-ára lehet számítani. (Természetesen a szabályozás ennél bonyolultabban fogalmaz, különböző eseteket tárgyalva, azonban az "egyszerűsítésemmel" - véleményem szerint - nem tévedek túl nagyot...)

A minta-családunk esetében az egyik szülő betegsége esetén kb. 53.501,- Ft összeggel csökken a család bevétele (ez a szülő jövedelmének kb. 40%-a), ehhez azonban további többlet-kiadások is társulhatnak: gyógyszerek és kezelések költsége, illetve a hálapénz. (Ilyenkor azt szoktam megkapni, hogy Magyarországon ingyenes az egészségügyi ellátás, és akkor is ellátnak, ha nem adok hálapénzt - ezt az eddigi gyakorlati tapasztalataim elég rendesen megcáfolták...) Többlet-kiadások összegével kapcsolatban általában a (személyes) bevétel 10%-ával szoktam számolni.

Gyakorlatban ez a következőket jelenti:

	férj	feleség
bruttó jövedelem	202 576 Ft	202 576 Ft	havi átlagkereset 2010. évben (KSH adatai szerint)
nettó jövedelem	132 628 Ft	132 628 Ft
táppénz	79 577 Ft	79 577 Ft	táppénz összege kb. a nettó bér 60%-a
többletkiadások	13 263 Ft	13 263 Ft	gyógyszerekre, kezelésekre, illetve hálapénzre fordított összeg (bevétel kb. 10%-a)
kieső bevétel	66 314 Ft	66 314 Ft	nettó jövedelem – táppénz + többletkiadások

Egy rövidebb lefolyású betegségnél természetesen arányosan kisebb lesz a bevétel csökkenése, amit további külső segítség bevonásával át tud hidalni a minta-családunk, azonban hosszú lefolyású, krónikus betegség esetén a pénzügyi életük összeomolhat. A bevételük egyik szülő hosszabb betegsége esetén kb. 66.000,- Ft-tal csökken, miközben a kiadásaik inkább növekednek. (Emlékezzetek vissza: alapesetben 291.856,- Ft bevételre 303.334,- Ft kiadás jutott, míg hosszabb betegség esetén a bevétel 225.542,- Ft-ra csökken le.)

Amennyiben az egyik szülő meghalna, akkor még tragikusabbá válna a családunk pénzügyi helyzete az alábbiak miatt:

	haláleset	rokkantság
temetés	200 000 Ft	–	átlagos temetési költség
illeték	–	–	örökösödési illeték mértéke az örökség típusától, értékétől és a rokonsági foktól függ
tartozás	7 500 000 Ft	7 500 000 Ft	mind halálesetnél, mind pedig rokkantság esetén célszerű a fennálló tartozásokat kiegyenlíteni, ne maradjon a családtagokra (a tartozás is örökölhető!)
folyamatos kiadások, megélhetés	7 957 680 Ft	15 915 360 Ft	halálesetnél általában egy család kb. 5 év alatt jön helyre anyagilag, míg rokkantság esetén kb. 10 évig szükséges a kieső bevételt pótolni
átépítés	–	2 000 000 Ft	amennyiben a lakás nem akadálymentesített, akkor átépítése szükséges, hogy pl. tolókocsival is lehessen közlekedni
összesen	7 700 000 Ft	9 500 000 Ft	minimálisan szükséges védelem
	15 657 680 Ft	25 415 360 Ft	teljes körű biztosítási védelem

A fenti táblázat alapján látható, hogy a megfelelő biztosítási védelemhez legalább olyan élet- és rokkantságbiztosítást kell kötniük (legalább az egyiküknek, a "családfenntartónak"), amely haláleset kapcsán fedezetet nyújt a temetésre, illetve a fennálló tartozások kiegyenlítésére, illetve rokkantság esetén a tartozások rendezésén túl megoldhatóak a szükséges lakásátépítések, felújítások.

Azt hiszem, ezen sorokat olvasva sokan megkérdezitek, hogy a minta-családunk miből oldja meg a szükséges biztosítások finanszírozását - tekintve, hogy rendszeresen "túlköltekeznek". Ilyenkor azt hiszem, érdemes leülni egy (megfelelően felkészült) tanácsadóval, hogy közösen - egy külső szemlélő bevonásával - áttekintsék a család költségvetését. Nagyon sok esetben ez is segíthet...

Talán az eddigiekből is látszik, mennyire fontos a "pénzgyártó automatánk", a saját munkaerőnk biztosítási védelme. (Rövidebb lefolyású betegségek - egy hónapon belüli - esetén, illetve váratlan, nagyobb összegű kiadások finanszírozásához elegendő megfelelő nagyságú "vésztartalék" megléte, de súlyosabb esetekben ez nem nyújt megfelelő fedezetet.)

Szinte hallom a tiltakozó hangokat, hogy minek kössek biztosítást, amikor még úgyse voltam beteg; illetve velem ilyen nem történhet meg... Sajnos, őket ki kell ábrándítanom: az, hogy eddig még egyszer sem voltál beteg, nem jelenti azt, hogy soha nem fogsz megbetegedni, inkább növekszik egy későbbi megbetegedés valószínűsége! Íme, néhány tény, adat a közelmúltból (2009-ből):

• átlagos táppénzes napok száma 15 nap (naponta 117.000 ember van táppénzen);
• átlagos kórházi ápolási időtartam 15 nap;
• évente 9.000 infarktus;
• évente 35.000 új daganatos megbetegedés;
• évente 66.000 baleset történik, amely jelentős része súlyos sérülést okoz.

Ezek következményeként a "pénzgyártó automatánk" jövedelemtermelő képessége csökken, a szakmai előrelépés, illetve az újra-elhelyezkedés lehetőségével együtt, míg a munkahely elvesztésének lehetősége növekszik. (Azt hiszem, a mai munkaerő-piaci viszonyokat "farkastörvények" uralják.)

Gondolom, a fenti "ördögi kör" sokatok számára ismerős... Csak abban az esetben tudjátok elkerülni ezt, ha megfelelő biztosítási védelemmel rendelkeztek - ezt pedig egyáltalán nem érdemes halogatni, hiszen minél később kötnétek magatokra (vagy a számotokra fontos személyre) biztosítást, az annál többe fog kerülni.

Azt, hogy számotokra milyen összegű biztosítási védelem szükséges, egy személyes megbeszélés során tudnánk tisztázni (erre bármikor nyitott vagyok, ha felveszitek velem a kapcsolatot bármelyik elérhetőségemen - pl. e-mailben - időpont-egyeztetés céljából). A megbeszélésünk alapján utána tudnék nézni, hogy a kívánt védelem milyen összegből, milyen feltételek között valósítható meg, valamint annak is, hogy az erőforrásaidnak ("pénztárcádnak") megfelelően mekkora biztosítási védelem érhető el.