17. Mi a helyzet a vállalkozókkal?

Az elmúlt időben egyre többen szembesülnek a nyugdíj problémájával – bár sokszor azt gondolják, azért kell(ene) gondoskodniuk a saját nyugdíjukról, mert a nyugdíjrendszer megszűnik, mire megélik a nyugdíjkorhatárt. Ezzel kapcsolatban meg kell nyugtatnom őket: az állam lényegében garanciát vállalt a(z állami) nyugdíjrendszer működtetésére, fenntartására.

Így szinte biztosak lehetünk abban, hogy lesz állami nyugdíjrendszer, mire elérjük a(z állam által meghatározott, előírt) nyugdíjkorhatárt. Egyetlen kérdés maradt csupán, amivel kapcsolatban Gerhard Schröder (Németország leköszönő kancellárja) fogalmazott a legőszintébben: „Állami nyugdíj mindig lesz, ezt garantáljuk. A kérdés csak az, hogy mennyit kapnak majd az emberek.”

Vitázhatnánk arról, hogy alkalmazottként nyugdíjba vonulva az utolsó fizetésed 60%-át vagy 30%-át kapod „időskori ellátásként” - egy dolog azonban biztos: ha jelenleg vállalkozóként élsz és dolgozol, akkor a nyugdíjad a korábbi jövedelmedhez képest elenyésző lesz. Bármilyen furcsán is hangozzon, de a magyar nyugdíjrendszer legnagyobb vesztesei a vállalkozók. Miért is?

Elég régóta tudható, hogy a nyugdíjrendszerünk komoly deficittel, hiánnyal küszködik, ami erősen veszélyezteti a fenntarthatóságát, finanszírozhatóságát (bár ezt először a jelenlegi kormány „merte” feketén-fehéren leírni a Széll Kálmán-tervben: „ ...a nyugdíjkassza nincs egyensúlyban. A kifizetett nyugdíjak minden harmadik forintját hitelből finanszírozzuk, ami egy fenntarthatatlan rendszert eredményezett. Az így keletkezett államadósság kamatai emésztik fel a gazdasági növekedés gyümölcsét ...”). Az állami nyugdíjrendszer hosszú távú működtetése érdekében komoly intézkedések szükségesek, amelyek egy részét már meg is hozták – és ezen intézkedések árát leginkább a vállalkozókkal fizettetik meg, több szinten is.

A vállalkozóknak évről-évre egyre magasabb „elvárt” jövedelemre kell bejelenteniük magukat, így egyre több nyugdíjjárulékot (illetve adót) befizetve. Munkáltatóként szintén egyre emelkedő „elvárt bérre” kell bejelentenie alkalmazottait, és ennek megfelelően egyre több járulékot kell fizetniük. Végezetül a „kiadási oldalon” is tőlük vesznek el a legtöbbet: a mostani nyugdíjasok ellátását nem tudják, nem merik (jelentősen) megnyirbálni (hiszen ezzel elég nagy szavazóbázist veszítenének), azonban a későbbi idők nyugdíjasaiét igen. (Talán még emlékeztek rá: az 5. bejegyzésemben is írtam erről, megemlítve, hogy ez a törekvés már szerepel a jelenleg hatályos nyugdíjtörvényben is.)

Gondolom, mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a majdani (állami) nyugdíjunkat a bejelentett munkabérünk alapján fogják meghatározni – a vállalkozók azonban jövedelmük  csekély részét veszik fel munkabérként (a magas adóelvonás és horribilis összegű járulékok miatt), a fennmaradó részt pedig más, egyéb módon. Ha valaki folyamatosan a mindenkori minimálbérre (vagy alacsony bérre) volt bejelentve, akkor ennek megfelelően minimális (vagy alacsonyabb) nyugdíjjárulékot fizetett, azonban így csak minimális nyugdíjra lesz jogosult. (Jelenleg az öregségi nyugdíj legkisebb összege 28.500,- Ft.) Emellett azt is meg kell említenem, hogy aki nem rendelkezik igazoltan 20 év szolgálati idővel, nem jogosult öregségi nyugdíjra.

Mindez hogyan érinti a vállalkozókat? Esetükben a családjaik havi átlagos költségvetése 300.000,- Ft és 1.000.000,- Ft közé esik, amit azonban a várható 30-50.000,- Ft-os nyugdíjból egyáltalán nem lehet hosszútávon fenntartani. Mi lehet a megoldás ilyenkor?

Sokféle választ hallottam már erre:

• „Amikor elérem a nyugdíjkorhatárt, öngyilkos leszek.” - szerinted ez tényleg megoldaná a problémát?
• „Folytatom a munkát, hiszen ebből élek meg.” - mennyire élveznéd, ha idős korodban „muszájból” kellene dolgoznod?
• „Eladom a vállalkozásom.” - belegondoltál, hogy manapság a vállalkozások csak csekély része eladható?

Ha nem szeretnéd, hogy nyugdíjasként jelentősen csökkenjen az életszínvonalad, amit aktív vállalkozóként megszoktál (és amiért megdolgoztál), akkor nyugdíjas éveid kezdetén nagyjából 50-75.000.000,- Ft-os tőkével kell rendelkezned. Gondolom, ezt még sikeres vállalkozóként is nehéz lenne egy összegben előteremtened... 

Ahogy a 7. bejegyzésemben írtam, TŐKE = PÉNZ * IDŐ - azaz hosszabb távon sokkal könnyebb összeszedni a szükséges nyugdíjtőkét. Vállalkozóként még arra is lehetőséged van, hogy teljesen legális módon, céged/vállalkozásod leírható költségeként - tetszőleges időre halasztott adózással - a cégvagyonból személyes vagyont teremthess. 

A halasztott adózás lényegében azt jelenti, hogy arra a jövedelmedre, amelyet nyugdíjcélú megtakarításodra fordítasz, csak a megtakarítás futamidejének lejártakor kell adót fizetned. (Bár a halasztott adózással kapcsolatban a könyvelőd biztosan bővebb, pontosabb információt tud nyújtani...) Amennyiben a nyugdíjcélú megtakarításod állampapírban vagy más, csekély reálhozamú pénzügyi termékben gyűjtögetnéd, akkor az egésznek szinte semmi értelme nem lenne, azonban komoly (átlag 8-9%-os) reálhozammal rendelkező befektetéseknél a pénz hosszútávon dolgozni is tud, így bőven kitermelné az adóját. 

Ha megfelelő befektetési formát választasz, akkor a szükséges nyugdíjtőke összegyűjtéséhez az alábbi havi megtakarítással kell rendelkezned - a nyugdíjkorhatárig hátralevő idő függvényében:

A fenti táblázatból látható, hogy havonta kb. 35-75.000,- Ft-os összegből (céges költségből) komoly nyugdíjtőkét tudnál összegyűjteni, ha elegendő idő áll rendelkezésedre. Ha olyan céged van, amelyből finanszírozni tudod a mostani életszínvonalad, akkor ez a költség már nem férne bele? 

Tudom, most joggal mondhatnád, annyira megnőttek a költségeid, illetve oly mértékben lecsökkentek a bevételeid, hogy nem tudnád kigazdálkodni a megtakarítás költségeit... Mindezt megértem, de hidd el: rövid távon lépned kell, mert ezt a problémát senki nem tudja (és nem is fogja) megoldani helyetted. Minél tovább halogatod a fontos döntések meghozatalát, később annál inkább nehezebb lesz, többe fog kerülni, illetve annál „jobban fog fájni”. 

Ha egy kicsit is felkeltettem az érdeklődésed, keress meg valamelyik elérhetőségemen (pl. e-mail útján), hogy időpontot tudjunk egyeztetni, amikor megbeszélhetjük, mit szeretnél elérni és ehhez milyen lépéseket, döntéseket kellene meghoznod.