24. Mit jelent a nyugdíj - életszínvonal terén? (2011-es adatok alapján frissítve)

A legújabb információk alapján úgy érzem, ismét aktualizálnom kell egy régebbi bejegyzésem, ugyanis nemrég (2013.01.09-én) megjelent a KSH „Magyarország számokban 2011” című kiadványa... Szerinted mit jelent az életszínvonalad terén, ha eléred a nyugdíjkorhatárt? (Bárhogyan is tiltakoznál a feltételezés ellen, nagy esélyed van arra, hogy megérd az állami nyugdíjkorhatárt, sőt túl is éld azt pár évvel...)

A KSH említett kiadványa szerint 2011-ben a havi bruttó átlagkereset 213.094,- Ft (nettó átlagkereset 141.151,- Ft), míg az átlagos havi nyugdíj 91.292,- Ft volt. (Az adatok szerint a bruttó átlagkereset 5,19%-kal, a nettó átlagkereset 6,43%-kal, míg az átlagos nyugdíj 5,71%-kal növekedett az előző – 2010-es – évhez képest.)

A fentiek alapján látható, hogy ismét növekedett a különbség az átlagos nyugdíj és a nettó átlagkereset között, ugyanis míg 2010-ben az „átlag-nyugdíj” 65,12%-a volt az átlagos nettó fizetésnek, 2011-es adatok szerint ez az arány 64,68%-ra változott.

A példa kedvéért feltételezzük, hogy egy átlagos nettó fizetéssel rendelkező nyugdíjba vonulásakor átlagos nyugdíjat kap. Ez esetben látható, hogy a havi bevétele hirtelen 49.859,- Ft összeggel csökken. Ilyen mértékű bevétel-csökkenés miként érintene Téged? Mi az, amiről nyugodt szívvel le tudnál mondani?

Gondolom, ismét megszólalnak fejedben a tiltakozó hangok: ebben a bizonytalan helyzetben – amikor nem tudhatjuk előre, mikor is megyünk/mehetünk nyugdíjba – előfordulhat, hogy meg sem élem a nyugdíjas kort. Ez esetben meg minek takarékoskodjak, úgysem érint az ügy... Bárhogyan is tiltakoznál, el kell „keserítselek”: szinte biztos, hogy megéled a nyugdíjas kort, sőt még akár tovább is élhetsz – csak az nem mindegy, milyen életminőségben. (Nem mellesleg úgy gondolom, arra nem lehet/nem szabad tervezni, hogy ekkor vagy akkor meg fogok halni, így ez vagy az nem fontos számomra...)

Lehet, hogy meglepőnek tartod, de hazánkban folyamatosan növekszik a várható élettartam (a KSH adatai szerint a születéskor várható élettartam 2010-ben 74,4 év volt, ami 2011-ben 74,7 évre növekedett), még ha ilyen „kis lépésekben” is... Egyes kutatások szerint, aki megéli az állami nyugdíjkorhatárt, várhatóan még 15 évig „élvezi” a nyugdíjas létet. „Élvezi”, így idézőjelesen, ugyanis tényleg nem mindegy, milyen életminőségben: ha pár bekezdéssel feljebb pillantasz, láthatod, hogy az átlagos nyugdíj majdnem 50.000,- Ft-tal kevesebb az átlagos nettó jövedelemnél.

Ahogy az 5. bejegyzésemben is írtam, a várható nyugdíj és az utolsó nettó fizetés közötti különbség az idők folyamán még nagyobb lesz. Idei évtől kezdve – egy korábban megkezdett folyamat folytatásaként – folyamatosan növelik a nyugdíjkorhatárt, illetve csökkentik az ellátás színvonalát. A legtöbb elérhető előrejelzés (hívhatjátok akár jóslatnak is...) szerint a nyugdíj az utolsó nettó bér 25-40%-át éri csak el, azaz az átlagos nettó jövedelemmel rendelkezőnek kb. 85-105.000,- Ft-tal (40%-os aránynál 84.691,- Ft) csökken a havi bevétele.

Téged hogyan érintene, ha ilyen mértékben csökkenne a havi bevételed? Mi az, amiről könnyen e tudnál mondani? Szeretnél hosszú-hosszú éveken át „nyomorogni”? Lehet, hogy az utolsó szavaim durvának tartod, de véleményem szerint mindenkire ilyen sors vár, aki nem tud elegendő tőkét felhalmozni aktív éveiben. (Nem beszélve arról, amit egy korábbi bejegyzésemben is írtam: a nyugdíj nem kor, hanem pénz kérdése, azaz korábban is visszavonulhatsz, ha elegendő tőke áll mögötted.)

„Átlagemberünk” példáján keresztül vizsgáljuk meg, milyen összegű tőkére lenne szükség a korábban megszokott életszínvonal megtartásához:

	Nettó átlagkereset: 141.151,- Ft/hó
	Átlagos nyugdíj (2011-ben)		Várható nyugdíj (közeljövő...)
	91.292,- Ft/hó		56.460,- Ft/hó
	(nettó átlagkereset 64,68%-a)		(nettó átlagkereset 40%-a)
	Kieső jövedelem, bevétel
	49.859,- Ft/hó		84.691,- Ft/hó
	Tőke = Kieső jövedelem x Nyugdíjas évek száma
	Tőke = 49.859 Ft/hó x 15 év x 12 hó/év		Tőke = 84.691 Ft/hó x 15 év x 12 hó/év
	8.974.620,- Ft		15.244.380,- Ft

A fenti számítás szerint „átlagemberünknek” nyugdíjba vonulásakor kb. 8.975.000,- Ft-os (vagy a későbbi „nyugdíjszabályok” szerint kb. 14.245.000,- Ft-os) tőkével kell rendelkeznie – csak ebben az esetben érhetné el, hogy az életszínvonala ne csökkenjen jelentősen.

Véleményetek szerint hogyan lehet ekkora „nyugdíj-tőkét” összegyűjteni? A magam részéről még mindig azt állítom, hogy egyáltalán nem lehetetlen ekkora tőkét összegyűjteni – feltéve, hogy elegendő időnk van rá, illetve olyan megtakarítási formát választunk, ahol számottevő reálhozamot érhetünk el. Talán nem véletlen, hogy ilyen esetekben nyugdíjcélú hosszútávú megtakarításnak a befektetéssel kombinált (unit-linked) biztosításokat szokták ajánlani, ugyanis ezek egyrészt biztonságosak (ahogy ezt a 10. bejegyzésemben vázoltam), másrészt általuk éves átlagban akár 8-9%-os reálhozam is elérhető.

Mit jelent ez a gyakorlatban? A következő táblázatban igyekeztem kiszámolni, hogy a(z állami) nyugdíjkorhatárig hátralevő idő függvényében mekkora havi megtakarításra lenne szükség a fent szereplő „nyugdíj-tőke” összegyűjtéséhez. (Kék színnel kiemeltem a korombeli – 39-40 éves – férfiakra vonatkozó sort, ugyanis egyes előrejelzések szerint legkorábban 68 éves korunkban, nagyjából 30 év múlva mehetünk nyugdíjba.)

	Nyugdíjkorhatárig hátralevő évek száma	8 974 620,- Ft	15 244 380,- Ft
		tőke összegyűjtéséhez szükséges havi megtakarítás
	5 év	127 482,- Ft/hó	216 542,- Ft/hó
	10 év	51 626,- Ft/hó	87 693,- Ft/hó
	15 év	27 544,- Ft/hó	46 787,- Ft/hó
	20 év	16 343,- Ft/hó	27 760,- Ft/hó
	25 év	10 230,- Ft/hó	17 377,- Ft/hó
	30 év	6 602,- Ft/hó	11 214,- Ft/hó
	35 év	4 340,- Ft/hó	7 372,- Ft/hó
	40 év	2 887,- Ft/hó	4 904,- Ft/hó

A számítás során éves átlagban 8%-os reálhozammal számoltam. A hosszútávú befektetés tényleges hozama az évek folyamán – a befektetési portfólió összetételétől, a befektetési politikától és még számos tényezőtől függően – széles sávban ingadozhat, azonban éves átlagban elvárható ez a teljesítmény. (Ezen kívül nem számoltam a unit-linked biztosítások, befektetések – nem elenyésző mértékű – költségeivel sem. Erre sajnos a blog keretein belül nem tudok, nem merek vállalkozni, inkább a figyelmetek szeretném felhívni a problémára.)

Valószínűleg sokakban felmerül néhány kérdés, miszerint:

• Hogy mersz leírni ilyen számokat?
• Mi alapján számoltál?
• Honnan tudod, mi lesz 5-10-...-35-40 év múlva?
• Garantálod, hogy ennyi pénzem lesz, ha ennyi időn keresztül félreteszek egy bizonyos összeget?

Gondolom, Ti is belátjátok, hogy ezekre nem olyan egyszerű válaszolni: valóban nem tudhatom, mi fog történni 5-10-...-35-40 év múlva. (Ahogy mindig is mondani szoktam: A jósgömböm épp szervizben van, emiatt nem látok a jövőbe.) A számításaim során azonban végig igyekeztem jelenértéken („a pénz mostani értékén”) számolni:

• kiindulási alapként feltételeztem, ha most (akár holnap) az átlagemberünk elmehetne nyugdíjba, akkor a táblázatban jelzett „nyugdíj-tőkére” lenne szükséges, hogy ne csökkenjen jelentősen az életszínvonala;
• a havi megtakarítási igényt reálhozam alapján számoltam ki, így „tisztítva meg” az egész számítást az infláció hatásától (a futamidő végén összegyűlt tőke a hozammal növelt mai értéket mutatja).

Nem tudom, hosszú távon miként fog alakulni az infláció, illetve a világgazdaság folyamatait sem tudom előre megjósolni, de a fent vázolt számítás alapján talán belátható, havonta kisebb összegek megtakarításával komoly tőkét lehet összehozni – amennyiben hosszútávon gondolkozunk, nem engedve a „mindennapok csábításának”.

Garanciát továbbra sem vállalni arra, hogy tényleg ekkora tőke fog számotokra összegyűlni, ha egy adott összeget havonta félretesztek egy hosszútávú megtakarításban, azonban egy dolgot biztosra vehettek: ha havonta megtakarítasz egy kisebb-nagyobb összeget egy megfelelő megtakarítási program segítségével, akkor lesz pénzed, ha pedig nem teszel félre semmit, akkor nem lesz semmid!

23. Újabb életjel, avagy nem tűntem el...

Nemrég vettem észre, hogy az utolsó bejegyzésem közzététele óta már több mint fél év telt el... Gondolom, sokan már azt hittétek, végleg megszűnt a blog - ahogy pár bejegyzéssel ezelőtt is írtam, a nap sajnos(?) csak 24 órából áll.

Talán mentségemül szolgálhat, hogy október elején megszületett a harmadik gyermekem, így már két kislány és egy kisfiú büszke apukájának mondhatom magam. Hozzá kell tennem, hogy a (most már nagy)családom, illetve a főállásom teljes mértékben kitöltik az időmet, azonban annyi mindenről szeretnék írni a blog keretein belül, hogy nem szívesen hagynám veszni.

Nagyon fontosnak tartom a gyermekeink jövőjéről való gondoskodást, illetve a pénzügyi nevelésüket - erről még szeretnék pár bejegyzést írni, amennyiben Ti is fontosnak, érdekesnek találnátok. Emellett apróbb(?) változásokat is tervezek a blogon belül, ugyanis igyekszem letisztítani a blog profilját, külön blogba gyűjteni a nem pénzügyi témájú bejegyzéseket. Remélem, azt a blogot is többen olvassátok majd...

Mindenesetre mindezek megvalósításával kapcsolatban ezúton is szeretném türelmetek kérni. Addig is szívesen venném visszajelzésetek a terveimre, illetve a blog korábbi bejegyzéseire vonatkozóan - legyen az akár pozitív vagy negatív...

Terveim megvalósítása érdekében emellett ezúton szeretném a segítségetek kérni, ugyanis a blogom írásához társ-szerzőt keresek. Amennyiben ismerőseitek. barátaitok között van valaki:

• aki pénzügyi területen dolgozik (nem idegen neki a blogom témája);
• szeretné megosztani tudását, gondolatait másokkal;
• fantáziát lát egy blog írásában és szívesen együttműködne személyemmel,

kérem, jelezzétek e-mail útján, hogy felvehessem vele a kapcsolatot (vagy neki szóljatok a társ-szerzői lehetőségről). Segítségetek előre is köszönöm!

22. Miért pont a KMD-t ajánlom?

Gondolom, sokak fejében megfordult már, hogy „elkötelezett nyugdíjaktivistaként” miért ajánlok a blogomon egy teljesen más témába vágó dolgot...

A válasz nagyon egyszerű: tisztában vagyok azzal, hogy a mai gazdasági helyzetben, körülmények között mindenkinek nagyon nehéz megoldani az öngondoskodást (mégha tisztában is van azzal, hogy ez mennyire fontos) – éppen ezért folyamatosan keresem a lehetőségeket, mellyel segíthetek átlendülni a „mindennapok pénzügyi gondjain”, így talán mindannyian elérhetjük az igazi anyagi függetlenséget.

Nemrég hallottam/olvastam egy idézetet Robert T. Kiyosakitól, mely szerint „A világ leggazdagabb emberei ma hálózatot építenek. A többiek pedig állást keresnek.” Azt hiszem, ezt szinte mindent elmond arról, miért is látom a lehetőséget a „hálózatépítésben” – akkor is, ha nem igazán mondhatom magam ízig-vérig hálózatépítőnek a „bennem lappangó előítéletek” miatt.

A „Keresd magad degeszre!” (röviden KMD) ötlete két fiatal, magyar vállalkozó fejéből pattant ki, mely teljes mértékben kihasználja az internet előnyeit a hálózatépítés területén, az online marketing eszközeit használva. Az általuk kitalált, működtetett rendszer teljesen igyenesen és automatizáltan egy hatékony eszközt nyújt számodra a pénzkereséshez. Mielőtt azonban belevágnál, hogy részletesen megismerd, kérlek:

• szabadulj meg mindenféle esetleges előítéletedtől, mely a hálózatépítéssel és az MLM-rendszerekkel kapcsolatosak (Bárki bármit mondjon, az MLM-rendszerek napjaink leghatékonyabban működő értékesítési rendszerei.);
• igyekezz teljes nyitottsággal fogadni az új dolgokat, ne fordíts kapásból hátat az ismeretlen dolgoknak;
• végezetül légy türelmes és kitartó, a fontos változások nem tudnak egyik napról a másikra megtörténni.

Amennyiben Te is látod a lehetőséget a KMD-ben, és élni szeretnél vele, mindössze a következőket kell tenned:

• Kattins az oldal alján levő képre, vagy erre a linkre, és a megjelenő honlapon, kérlek, regisztrálj a neved és e-mail címed megadásával. (Ha gondolod, keress meg e-mailben, hogy kapcsolatban maradhassunk és szükség esetén segíthessek Neked.)
• Az érkező hírleveleket (kb. 6-7 levélről van szó) olvasd el figyelmesen – a végére valószínűleg meg fogod érteni a KMD zsenialitását, át fogod látni a működését.
• Aktiváld a webirodád, ugyanis csak ennek „birtokában” tudsz a későbbiekben pénzt keresni. Ezzel kapcsolatban is minden szükséges információt és segítséget e-mailben kapsz majd meg.
• Igyekezz másokkal is megismertetni a KMD-rendszerét, akár a közösségi oldalakon (iwiw, Facebook...), akár honlapokon/blogokon vagy e-mail üzenetek, hirdetések útján.
• A további leveleket is figyelmesen olvasd el, ugyanis ezeken keresztül értesülhetsz különböző befektetési lehetőségekről, szolgáltatásokról. Ha valamelyiket szimpatikusnak, anyagi lehetőségeidhez mérten megfelelőnek tartod, csatlakozz. Ez is nagyon fontos, mert a hálózatod, mely a KMD segítségével felépül, csak így termelhet pénzt számodra.

 

 

21. Honlapajánló ismét - Keresd magad degeszre

Jelen bejegyzésemben kissé elkanyarodnék a blogom eredeti, fő témájától: egy honlapot szeretnék a figyelmedbe, figyelmetekbe ajánlani...

Ahogy egy korábbi (14-es számú) bejegyzésemben is írtam, igyekszem nyitott szemmel járni a világban, keresve a lehetőséget, mellyel közelebb kerülhetünk céjainkhoz. Legyen ez akár a gondtalan, független élet vagy akár csak(?) az öngondoskodás megteremtése.

Így bukkantam rá a "Keresd magad degeszre" honlapra, melyet két fiatal magyar vállalkozó talált ki és valósított meg. Ezt a forradalmian új rendszert azért hozták létre, hogy általa mindenki megtehesse mindazt, amit igazából szeretne...

Mit szólnál hozzá, ha egyszer (akár rövid időn belül) szabadon élhetnél, minden kötöttségtől, munkahelytől és anyagi problémától mentesen? Azt gondolod, hogy mindez csak álom és egyébként is csak keveseknek adatik meg?

Tegyél most egy próbát! Az általuk kidolgozott rendszer, program mára futótűzként terjed az interneten, melyre ezúton szeretnélek meghívni Téged. Kattins az alábbi képre vagy erre a linkre és adj nekik mindössze 2 percet, hogy bemutathassák: ebbe most Te is könnyedén belevághatsz.

Mindez garantáltan nem a szerencséden fog múlni,  hanem csakis Rajtad!

Ha kicsivel többet szeretnél megtudni a rendszerrel kapcsolatban, ajánlom figyelmedbe az alábbi kisfilmet:

A program megálmodói/alkotói (Levente és Tamás) nevében is előre köszönöm, ha megnézed a weboldalt.

20. (Most) Vegyünk-e lakást minimális önerővel?

Az elmúlt hónapokban többször hallottam (elsősorban kormányzati oldalról), hogy saját tulajdonú lakás minden embernek joga...

Lehet, hogy ezzel nem leszek túl népszerű, de véleményem szerint a saját tulajdonú lakás nem jog, hanem lehetőség!

Hihetetlennek tűnik, de Magyarországon tíz lakásból kilenc magántulajdonban van, amivel az Európai Unión belül (vagy talán világ összes országát tekintve) éllovasnak számítunk. A bérlakások arányát tekintve azonban sereghajtóknak számítunk - a szociális bérlakások 5%-os arányát tekintve. (Más európai országokban a saját tulajdonú lakások aránya 40-50% között mozog.)

Lényegében megértem, sokan miért tartják/tartották fontosnak, hogy saját tulajdonú lakásban lakhassanak, hiszen elég sok évet eltöltöttem különböző bérelt lakásokban – azok minden bizonytalanságával együtt. Talán emiatt is fordulhatott elő, hogy sokan minimális önerővel belevágtak a „saját lakás-projektbe”: olyan mértékű hiteleket vettek fel, amelyek törlesztése a hitel felvételekor is nehezen volt megoldható. Az elmúlt időszak sajnálatos eseményei miatt rengeteg ember/család került nehéz helyzetbe, egyre nehezebbé (sok esetben „lehetetlenné”) vált a hitel törlesztése és akár el is veszthették a lakásukat...

Talán ezért is érdemes lenne megvizsgálnunk, jó döntés-e minimális önerővel megvásárolni saját tulajdonú lakásunkat...

Erre vonatkozóan egy „gondolat-kísérletet” szeretnék bemutatni: tegyük fel, hogy egy fiatal pár szeretné megvenni életük első, saját lakását. Ki is néztek maguknak egy kétszobás, téglaépítésű, 45 m²-es lakást egy kb. 5 éve épült társasházban 12.500.000,- Ft-ért. (Tisztában vagyok azzal, hogy mostanában eléggé „beállt” az ingatlanpiac – nagyon sok lakás eladó, alig van rá kereslet, így viszonylag olcsón lehetne megfelelő lakáshoz jutni.)

A jelenleg érvényben levő szabályok szerint a lakás megvásárlásához minimum 25%-os önerővel kell rendelkezni, ez a „minta-párunk” esetében 3.125.000,- Ft-ot jelent, amelyet valami úton-módon elő is teremtenek, így a lakás vételárának fennmaradó részét (75%-át, azaz 9.375.000,- Ft-ot) oldanák meg lakáshitelből.

A bankok jelenlegi (2012. január végi) hitelajánlatait végigböngészve láthatjuk, hogy 9.375.000,- Ft hitelösszeg havi törlesztése kb. 90.000-95.000,- Ft között alakul, 20 éves futamidővel és átlag 10,5-11,0%-os THM-mal számolva.

A mostani gazdasági helyzetben egyáltalán nem biztos, hogy bárhol-bármelyik banktól megkapnánk a szükséges hitelösszeget, de tételezzük fel, hogy a „minta-párunk” megkapja, HUF-alapon, 95.000,- Ft/hó törlesztéssel, 20 éves futamidőre. (Ilyen összegű törlesztéshez azonban kb. 285.000,- Ft-os havi nettó fizetést/bevételt kell igazolni, ami nem könnyű feladat.) Feltételezve, hogy a teljes futamidő alatt nem változik a törlesztés mértéke, a 9.375.000,- Ft hitelre összesen 22.800.000,- Ft-ot fizetnek vissza (95.000,- Ft/hó x 12 hó/év x 20 év).

Van azonban másik út, más lehetőség is: egy ideig lakást bérelni, mellette takarékoskodni, hogy növelhessük az önerőt, és csak utána belevágni a „saját lakás-projektbe”...

Tegyük fel, hogy a „minta-párunk” első lépésként inkább egy lakást bérel 5 évig, emellett lakáselőtakarékosságba kezdenek mindketten, ezzel igyekezve növelni az önerejüket...

A lakások bérleti díja mostanában 1.400-1.500 Ft/m² körül alakul Budapesten, így ha „minta-párunk” kibérel egy 35 m²-es, másfél szobás lakást, akkor kb. 52.000,- Ft/hó bérleti díjjal számolhatnak. Emellett mindketten kötnek egy-egy lakástakarékpénztári szerződést 20.000-20.000,- Ft/hó díjjal, így maximálisan kihasználhatják az állami támogatást (éves befizetés 30%-a, de legfeljebb 72.000,- Ft). Így 5 év alatt az addig meglevő önerejükhöz (3.125.000,- Ft-hot) további 3.120.000,- Ft-ot tudnak hozzátenni (2 x 20.000,- Ft/hó x 12 hó/év x 5 év x 1,3).

A takarékoskodásuknak köszönhetően így 5 év múlva 6.245.000,- Ft önerővel rendelkeznek, így az eredeti példában szereplő 45 m²-es, kétszobás lakás megvásárlásához már csak(?) 6.255.000,- Ft hitelösszegre lenne szükségük (feltételezve, hogy a lakás vételára nem növekedett).

A banki hitelajánlatok alapján 6.255.000,- Ft hitel esetén hasonló futamidő és THM mellett 61.000-65.000,- Ft/hó törlesztéssel számolhatunk, melyhez elegendő kb. 195.000,- Ft/hó havi nettó fizetést/bevételt igazolni.

Havi 65.000,- Ft-os törlesztéssel számolva a 20 éves futamidő alatt „minta-párunk” a 6.245.000,- Ft-os lakáshitelre összesen 15.600.000,- Ft-ot fizet vissza (futamidő alatt változatlan törlesztőrészlettel számolva). Ha ehhez hozzáadjuk a lakásbérlés összes költségégét (52.000,- Ft/hó x 12 hó/év x 5 év = 3.120.000,- Ft), akkor 18.720.000,- Ft-ot kapunk, amely 4.080.000,- Ft összeggel kevesebb, mint a minimális önerő esete.

A fentiek miatt úgy érzem, sokkal jobban megéri pár évet várni, és (a körülményekhez képest) gyűjtögetni az önerőnket, mert így sokkal többet spórolhatunk és biztosabban megkaphatjuk a szükséges hitelt.

Nem beszélve arról, hogy a példánk esetében csak az első 5 évben kell számolni havi 92.000,- Ft-os kiadással, így a hitel törlesztése már „megúszható” 65.000,- Ft/hó összegből. Minimális önerő esetén a hitel törlesztése havi 95.000,- Ft-os „terhet” jelentett volna, a teljes – 20 éves – futamidőn keresztül. Szerinted melyik megoldás éri meg jobban? Ha ezt valaki elmondta volna Neked korábban, hogyan döntöttél volna?

19. Életjel, avagy újra itt...

Lassan már két hónap telt el az utolsó bejegyzésem óta...

Nem tűntem el, de az elmúlt időszak kissé(?) zűrösre sikeredett: decembert lényegében karácsonyi készülődéssel töltöttük, illetve a kisfiam első születésnapját ünnepeltük. Emellett a munkahelyemen is elég sok tennivalóm akadt és akad mostanában is.

Annyi változás azonban történt, hogy január 1-től kezdve szüneteltetem a vállalkozásom, ugyanis az elmúlt évben egyáltalán nem tudtam annyi időt fordítani rá, amennyi szükséges lett volna. Hiába: a nap is csak(?) 24 órából áll... Egyszerűen nem tudtam a vállalkozásomra időt szakítani a családom és a főállásom mellett.

Ennek ellenére folytatni szeretném a blogom, hátha az itt leírt dolgokat hasznosnak találjátok. (Szívesen venném a visszajelzésetek, legyen az akár pozitív vagy negatív... Jó lenne tudnom, mit is gondoltok mindarról, amit a blogomon olvastok.) Amennyiben úgy gondolnátok, hogy szeretnétek tisztábban látni a pénzügyeitek terén, kíváncsiak vagytok egy külső, elfogulatlan szemlélő véleményére, szívesen állok rendelkezésetekre - mégha "pénzügyi közvetítőként" nem is tudok segíteni (de meg tudom adni, egyes dolgokkal kihez lenne érdemes fordulni).

18. Ebből a fizetésből nem lehet megélni, avagy gazdagabbak-e a nemdohányzók...

Egyszer egyik ismerősöm azt mondta, hogy „ebből a fizetésből nem lehet megélni, hogyan is tudnék bármire is félretenni”, amikor szóba került az öngondoskodás és a megtakarítás fontossága.

Megvizsgálva a költségvetését, azonnal észrevehető volt, hogy minimálbér közeli összegre volt hivatalosan bejelentve, a havi bevétele valójában közel duplája volt ennek. Jobban megvizsgálva a kiadásait, láthatóvá vált, hogy „nincs se kutyája, se macskája”, még mindig a szülői házban él, így igazán jelentős kiadásai nem voltak... Ez alapján feltételezhető, módja és lehetősége is adott, hogy elkezdjen valamiféle megtakarítási programot, azonban a témát lerendezte ezzel a mondattal - viszont rendszeresen dohányzott.

Ne értsetek félre, egyáltalán nem áll szándékomban senkit erőszakkal megváltoztatni, illetve leszoktatni a dohányzásról, azonban a dohányosok hajlandók havonta több ezer (akár több tízezer) Ft-ot elkölteni cigarettára, amivel valójában rombolják az egészségüket (nem beszélve a környezetükről, akik a passzív dohányzás miatt „szenvednek”), miközben sajnálnak hosszútávú megtakarításra ennél kisebb összeget fordítani. (Hozzá kell tennem, hogy magam is dohányoztam kilenc éven keresztül, de 2001-ben abbahagytam, amikor már naponta 2 doboznyi cigarettát „füstöltem el”.)

A dohányzást leginkább ezért tartom a legnagyobb problémának: aki dohányzik, bármilyen körülmények között előteremti a „mindennapi elfüstölni-valót”, függetlenül attól, milyen anyagi körülmények között él - holott ezt az összeget hasznosabban is el tudná költeni, úgymond „saját magát kifizetve”, biztosítva a jövőjét... Hogy jobban lássátok a problémát, vizsgáljuk meg, mennyibe is kerül hosszútávon a dohányzás (itt nem tudok, és nem is akarok az esetleges egészségkárosodás, illetve betegségek hatásaival számolni, csupán a cigarettára elköltött összegeket vehetem számba), illetve mit lehetne elérni, ha ugyanezt az összeget hosszútávú megtakarításra fordítjuk.

A jövedéki adó mértéke nemrégiben emelkedett, így a cigaretta átlagára mostanában kb. 575,- Ft/doboz (19 szál/doboz kiszerelésben). Amennyiben valaki naponta egy doboz cigarettát szív el, akkor 17.250,- Ft/hó összeget költ el erre, azaz évente 207.000,- Ft-nyi összeget „füstöl el”. Az alábbi táblázatban összefoglaltam, hogy az évek számának függvényében mennyibe is került a dohányzás, illetve egy megfelelő megtakarítási programmal mekkora tőke „rakható össze”:

A fenti táblázatból látható, ha valaki 30 éven keresztül dohányzik és naponta egy doboznyi cigarettát szív el, akkor jelenértéken számolva kb. 6.200.000,- Ft-ot költ el, hogy káros szenvedélyével rombolja a saját egészségét. Ha azonban ezt az összeget dohányzás helyett egy megfelelő megtakarítási programra fordítja (kb. 8%-os reálhozam esetén) jelenértéken kb. 25.000.000,- Ft-os tőkét hozhat össze, ezzel megalapozva későbbi gondtalan(abb) életét.

Mindez természetesen a mostani cigaretta-átlagárak esetén érvényes, de a jövedéki adó várhatóan tovább emelkedik, így feltételezhető, hogy a cigaretták átlagára jövő évben (2012-ben) 800,- Ft közelébe emelkedik. Valószínűleg ez a folyamat nem áll meg ennél a lépésnél, ugyanis az Európai Unió területén hazánkban legkisebb a cigaretták átlagára, ahogy az alábbi táblázatból is látszik:

A fentiek alapján szinte bele sem merek gondolni, mit lehetne elérni, ha valaki úgy dönt, hogy abbahagyja a dohányzást (vagy jelentősen visszafogja), és a felszabaduló összeget (vagy egy kis részét) hosszútávon félreteszi egy megfelelő megtakarítási formában. Ha kicsivel feljebb pillantasz, láthatod: 30 éves időtáv alatt akár 25.000.000,- Ft összegű tőke is összegyűjthető jelenértéken(!). Mindez talán csak elhatározás kérdése...

Természetesen ezzel nem azt szeretném mondani, hogy nemdohányzóként vagy amint abbahagyod a dohányzást, gazdagabb ember leszel... Úgy látom, szinte alapvető emberi tulajdonságunk, hogy szinte(?) teljes egészében elköltsük mindazt a pénzösszeget, amit havonta megkeresünk.

Pedig az öngondoskodás mind fontosabbá válik az életünkben: a szociális modellváltásnak „köszönhetően” az Állam egyre több területről vonul vissza, alapvető szolgáltatási szintre „leszorítva” az ellátások színvonalát. Itt az oktatásra, az egészségügyre, illetve a nyugdíjra gondolok, amelyek fenntartása lényegében a legtöbbe kerül - igazából ezeken a területeken tudnak leginkább spórolni, és meg is teszik!

Amennyiben végiggondolod a leírtakat, magad is rájöhetsz: egyedül maradtál. Csak egyetlen Valaki van, akire mindig, minden körülmények között számíthatsz, aki sosem fog Neked hátat fordítani: Te magad. Ahogy a 8. bejegyzésemben is írtam, amíg dolgozni tudsz, gondoskodni tudsz magadról és hozzátartozóidról, addig ez az időszak számodra a "HÉT BŐ ESZTENDŐ"-t jelenti, azonban előbb-utóbb bekövetkezik az az időszak, amikor elveszted a munkaképességed (hosszabb-rövidebb időre, átmenetileg vagy véglegesen), ami viszont a "HÉT SZŰK ESZTENDŐ"-nek felel meg. Ha semmiféle megtakarítással nem rendelkezel, most kell elkezdened, amíg módod és lehetőséged, illetve elegendő időd van a megfelelő tőke összegyűjtésére. Ne feledd: minél inkább halogatsz, minél inkább a "kifogásokat keresed", később annyival nehezebb dolgod lesz.

Ha gondolod, keress meg, és üljünk le megbeszélni, mire lenne szükséged, az mennyibe is kerülne, és milyen megoldásokat tudnék javasolni - mindezt természetesen teljesen díjmentesen, illetve mindenféle kötelezettségvállalás nélkül. (Amennyiben e-mail üzenetben elküldöd a neved és elérhetőséged, szívesen felhívlak, időpont-egyeztetés céljából.)

17. Mi a helyzet a vállalkozókkal?

Az elmúlt időben egyre többen szembesülnek a nyugdíj problémájával – bár sokszor azt gondolják, azért kell(ene) gondoskodniuk a saját nyugdíjukról, mert a nyugdíjrendszer megszűnik, mire megélik a nyugdíjkorhatárt. Ezzel kapcsolatban meg kell nyugtatnom őket: az állam lényegében garanciát vállalt a(z állami) nyugdíjrendszer működtetésére, fenntartására.

Így szinte biztosak lehetünk abban, hogy lesz állami nyugdíjrendszer, mire elérjük a(z állam által meghatározott, előírt) nyugdíjkorhatárt. Egyetlen kérdés maradt csupán, amivel kapcsolatban Gerhard Schröder (Németország leköszönő kancellárja) fogalmazott a legőszintébben: „Állami nyugdíj mindig lesz, ezt garantáljuk. A kérdés csak az, hogy mennyit kapnak majd az emberek.”

Vitázhatnánk arról, hogy alkalmazottként nyugdíjba vonulva az utolsó fizetésed 60%-át vagy 30%-át kapod „időskori ellátásként” - egy dolog azonban biztos: ha jelenleg vállalkozóként élsz és dolgozol, akkor a nyugdíjad a korábbi jövedelmedhez képest elenyésző lesz. Bármilyen furcsán is hangozzon, de a magyar nyugdíjrendszer legnagyobb vesztesei a vállalkozók. Miért is?

Elég régóta tudható, hogy a nyugdíjrendszerünk komoly deficittel, hiánnyal küszködik, ami erősen veszélyezteti a fenntarthatóságát, finanszírozhatóságát (bár ezt először a jelenlegi kormány „merte” feketén-fehéren leírni a Széll Kálmán-tervben: „ ...a nyugdíjkassza nincs egyensúlyban. A kifizetett nyugdíjak minden harmadik forintját hitelből finanszírozzuk, ami egy fenntarthatatlan rendszert eredményezett. Az így keletkezett államadósság kamatai emésztik fel a gazdasági növekedés gyümölcsét ...”). Az állami nyugdíjrendszer hosszú távú működtetése érdekében komoly intézkedések szükségesek, amelyek egy részét már meg is hozták – és ezen intézkedések árát leginkább a vállalkozókkal fizettetik meg, több szinten is.

A vállalkozóknak évről-évre egyre magasabb „elvárt” jövedelemre kell bejelenteniük magukat, így egyre több nyugdíjjárulékot (illetve adót) befizetve. Munkáltatóként szintén egyre emelkedő „elvárt bérre” kell bejelentenie alkalmazottait, és ennek megfelelően egyre több járulékot kell fizetniük. Végezetül a „kiadási oldalon” is tőlük vesznek el a legtöbbet: a mostani nyugdíjasok ellátását nem tudják, nem merik (jelentősen) megnyirbálni (hiszen ezzel elég nagy szavazóbázist veszítenének), azonban a későbbi idők nyugdíjasaiét igen. (Talán még emlékeztek rá: az 5. bejegyzésemben is írtam erről, megemlítve, hogy ez a törekvés már szerepel a jelenleg hatályos nyugdíjtörvényben is.)

Gondolom, mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a majdani (állami) nyugdíjunkat a bejelentett munkabérünk alapján fogják meghatározni – a vállalkozók azonban jövedelmük  csekély részét veszik fel munkabérként (a magas adóelvonás és horribilis összegű járulékok miatt), a fennmaradó részt pedig más, egyéb módon. Ha valaki folyamatosan a mindenkori minimálbérre (vagy alacsony bérre) volt bejelentve, akkor ennek megfelelően minimális (vagy alacsonyabb) nyugdíjjárulékot fizetett, azonban így csak minimális nyugdíjra lesz jogosult. (Jelenleg az öregségi nyugdíj legkisebb összege 28.500,- Ft.) Emellett azt is meg kell említenem, hogy aki nem rendelkezik igazoltan 20 év szolgálati idővel, nem jogosult öregségi nyugdíjra.

Mindez hogyan érinti a vállalkozókat? Esetükben a családjaik havi átlagos költségvetése 300.000,- Ft és 1.000.000,- Ft közé esik, amit azonban a várható 30-50.000,- Ft-os nyugdíjból egyáltalán nem lehet hosszútávon fenntartani. Mi lehet a megoldás ilyenkor?

Sokféle választ hallottam már erre:

• „Amikor elérem a nyugdíjkorhatárt, öngyilkos leszek.” - szerinted ez tényleg megoldaná a problémát?
• „Folytatom a munkát, hiszen ebből élek meg.” - mennyire élveznéd, ha idős korodban „muszájból” kellene dolgoznod?
• „Eladom a vállalkozásom.” - belegondoltál, hogy manapság a vállalkozások csak csekély része eladható?

Ha nem szeretnéd, hogy nyugdíjasként jelentősen csökkenjen az életszínvonalad, amit aktív vállalkozóként megszoktál (és amiért megdolgoztál), akkor nyugdíjas éveid kezdetén nagyjából 50-75.000.000,- Ft-os tőkével kell rendelkezned. Gondolom, ezt még sikeres vállalkozóként is nehéz lenne egy összegben előteremtened... 

Ahogy a 7. bejegyzésemben írtam, TŐKE = PÉNZ * IDŐ - azaz hosszabb távon sokkal könnyebb összeszedni a szükséges nyugdíjtőkét. Vállalkozóként még arra is lehetőséged van, hogy teljesen legális módon, céged/vállalkozásod leírható költségeként - tetszőleges időre halasztott adózással - a cégvagyonból személyes vagyont teremthess. 

A halasztott adózás lényegében azt jelenti, hogy arra a jövedelmedre, amelyet nyugdíjcélú megtakarításodra fordítasz, csak a megtakarítás futamidejének lejártakor kell adót fizetned. (Bár a halasztott adózással kapcsolatban a könyvelőd biztosan bővebb, pontosabb információt tud nyújtani...) Amennyiben a nyugdíjcélú megtakarításod állampapírban vagy más, csekély reálhozamú pénzügyi termékben gyűjtögetnéd, akkor az egésznek szinte semmi értelme nem lenne, azonban komoly (átlag 8-9%-os) reálhozammal rendelkező befektetéseknél a pénz hosszútávon dolgozni is tud, így bőven kitermelné az adóját. 

Ha megfelelő befektetési formát választasz, akkor a szükséges nyugdíjtőke összegyűjtéséhez az alábbi havi megtakarítással kell rendelkezned - a nyugdíjkorhatárig hátralevő idő függvényében:

A fenti táblázatból látható, hogy havonta kb. 35-75.000,- Ft-os összegből (céges költségből) komoly nyugdíjtőkét tudnál összegyűjteni, ha elegendő idő áll rendelkezésedre. Ha olyan céged van, amelyből finanszírozni tudod a mostani életszínvonalad, akkor ez a költség már nem férne bele? 

Tudom, most joggal mondhatnád, annyira megnőttek a költségeid, illetve oly mértékben lecsökkentek a bevételeid, hogy nem tudnád kigazdálkodni a megtakarítás költségeit... Mindezt megértem, de hidd el: rövid távon lépned kell, mert ezt a problémát senki nem tudja (és nem is fogja) megoldani helyetted. Minél tovább halogatod a fontos döntések meghozatalát, később annál inkább nehezebb lesz, többe fog kerülni, illetve annál „jobban fog fájni”. 

Ha egy kicsit is felkeltettem az érdeklődésed, keress meg valamelyik elérhetőségemen (pl. e-mail útján), hogy időpontot tudjunk egyeztetni, amikor megbeszélhetjük, mit szeretnél elérni és ehhez milyen lépéseket, döntéseket kellene meghoznod.