13. Pató Pál-effektus

Az autóban rendszeresen az Alma együttes zenéjét hallgatjuk, ha hosszabb útra megyünk - hiába, két gyermekem van, és a kislányomnak ez a kedvence. Petőfi Sándor Pató Pál úr című versét ők is feldolgozták, eléggé élvezhető formában...

Az igazat megvallva, amikor ezt a dalt/feldolgozást meghallom, nemcsak a zenével kapcsolatos gondolatok jutnak eszembe: ezt a verset Petőfi 1847. novemberében írta, azóta kb. 160 év telt el, s nagyon sok dolog nem változott...

Petőfi Sándor: Pató Pál úr
Mint elátkozott királyfi Túl az Óperencián, Él magában falujában Pató Pál úr mogorván. Be más lenne itt az élet. Ha egy ifjú feleség... Közbevágott Pató Pál úr: „Ej, ráérünk arra még!”				Puszta a kert, e helyett a Szántóföld szépen virít, Termi bőven a pipacsnak Mindenféle nemeit. Mit henyél az a sok béres? Mit henyélnek az ekék? Közbevágott Pató Pál úr: „Ej, ráérünk arra még!”
Roskadófélben van a ház, Hámlik le a vakolat, S a szél egy darab födéllel Már tudj' isten hol szalad; Javítsuk ki, mert maholnap Pallásról néz be az ég... Közbevágott Pató Pál úr: „Ej, ráérünk arra még!”				Hát a mente, hát a nadrág, Úgy megritkult, olyan ó, Hogy szunyoghálónak is már Csak szükségből volna jó; Híni kell csak a szabót, a Posztó meg van véve rég... Közbevágott Pató Pál úr: „Ej, ráérünk arra még!”
		Életét így tengi által; Bár apái nékie Mindent oly bőven hagyának, Soha sincsen semmije. De ez nem az ő hibája; Ő magyarnak születék, S hazájában ősi jelszó: „Ej, ráérünk arra még!”

Leginkább az utolsó versszakot találom „ütősnek”, hiszen napról napra szembesülök ezzel: a halogatás általánossá vált az élet szinte minden területén. Tisztában vagyok azzal, hogy nem egyszerű - sőt sok esetben kifejezetten fájdalmas - egyes dolgokon változtatni vagy a magunk hozzáállását/szemléletét módosítani, azonban ez mindenképpen szükséges, ha az életben előre akarunk jutni, boldogulni szeretnénk. Ez különösképpen igaz a pénzügyeink, illetve az egészségügyi és időskori ellátások területére is.

Az „átkos szocializmusban” nemzedékek nőttek fel abban a tudatban, hogy ha rendesen dolgoznak (sok esetben látástól-vakulásig) és fizetik a járulékokat (egészségügyi és nyugdíj), akkor az Állam majd gondoskodik róluk és cserében rendes ellátásban részesülnek, amikor szükségük lesz rá. Hiába telt el a rendszerváltás óta húsz év, még mindig vannak, akik szentül meg vannak győződve arról, hogy az Állam gondoskodik róluk.

Az Állam azonban nem tud (és bizonyos okok miatt nem is akar) megfelelően gondoskodni rólunk: a „szociális modellváltás” keretein belül egyre inkább kivonul(t) az oktatás, az egészségügy és a nyugdíj területéről (akkor is, ha jelenleg éppen az ellenkezője látszik).

Ezen átalakulásnak, a „szociális modellváltásnak” a „kisemberek” lesznek a legnagyobb vesztesei, illetve azok, akik még mindig hisznek a „mindenható és gondoskodó Állam” eszméjében. (Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy az Állam nem fog gondoskodni rólunk, az állampolgárairól, hanem arra akarok utalni, hogy ez az ellátás sokunk számára nem lesz elegendő, megfelelő.) Akik azonban hajlandóak változtatni, illetve tenni magukért, boldogulni fognak, őket nem fogja annyira érzékenyen érinteni. Az öngondoskodás egyre inkább fontossá válik!

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy nagyon sokan vannak, akik egyik napról a másikra, egyik hónapról a másikra élnek, s nincs pénzük/lehetőségük takarékoskodni. Közöttük is találhatunk olyan családokat/embereket, akik - átgondolva, hogy mit szeretnének elérni hosszútávon és ezért mit hajlandóak megtenni, feláldozni - mégis meg tudják oldani a takarékoskodást, az öngondoskodást. Mindezt a saját (elvárt vagy valós) életszínvonaluknak megfelelően, ahhoz mérten kisebb összegekkel.

Olyanok is vannak, akik semmiképpen nem tudják megoldani ezt a „feladatot”: se módjuk, se lehetőségük nincs az öngondoskodás megvalósítására. Róluk azonban semmiképpen nem szabad lemondanunk - sem egyén szintjén, sem pedig az Állam szintjén. 

Kérlek, olvassátok el újra a „hét bő és hét szűk esztendővel” kapcsolatban írt bejegyzésem, gondoljátok át, hogy rövidebb-hosszabb távon belül mit szeretnétek elérni, ennek érdekében mit tennétek meg, miről tudnátok lemondani... Próbáljátok meg nem halogatni a fontos döntések meghozatalát, hiszen az egyáltalán nem vezet eredményre, sőt később nagyon keserű csalódást eredményezhet.

Amennyiben úgy gondoljátok, hogy ehhez szükségetek lenne egy kis segítségre, egy megértő (de jobbítóan kritikus szemléletű) „fülre”, akkor időpont-egyeztetés céljából vegyétek fel velem a kapcsolatot bármely elérhetőségemen (pl. e-mailben). Egy kötetlen és mindenféle kötelezettségvállalás nélkül beszélgetés keretein belül szívesen leülök Veled/Veletek.

12. Miért pont a "pénzgyártó automata"?

Az előző bejegyzésemben, illetve két közösségi oldalon (Facebook-on és az iwiw-en) feltettem egy kérdést: 

Ha tiéd lenne álmaid autója, életed lakása és lenne egy pénzgyártó

automatád, akkor melyikre kötnél biztosítást? Melyiket védenéd le? 

Az említett közösségi oldalakon szereplő kérdés(ek)re szépen érkeztek a válaszok - összesítve a válaszokat, a válaszadók arányában az alábbi eredmények születtek:

• álmaim autója: 7%
• életem lakása: 25%
• pénzgyártó automata: 68%

Hozzá kell tennem, egyik ismerősöm a kérdés láttán rögtön pénzhamisításra asszociált, holott kérdésemmel egyáltalán nem kívántam bűncselekményre utalni, és még "beugratósnak" sem szántam... Egyszerűen csak kíváncsi voltam a véleményetekre, mit tartotok fontosnak, ha ilyen jellegű kérdéssel találkoztok, illetve kapcsolódási pontot próbáltam teremteni az előző bejegyzésem és a mostani bejegyzésem témái között - ez lenne az a bizonyos "pénzgyártó automata".

Ahogy a kapott válaszokból is kitűnik, a túlnyomó többség a "pénzgyártó automatára" kötne biztosítást - gondolom, mert amíg ezzel "pénzt tud gyártani", addig a másik két dolgot meg tudja szerezni, fenn tudja tartani.

Lehet, hogy kissé(?) meglepő dolgot fogok mondani, de mindannyian rendelkezünk egy pénzgyártó automatával: saját magunkkal, a munkaerőnkkel! Amíg dolgozunk, dolgozni tudunk, addig ezért fizetést kapunk - azaz kvázi egy pénzgyártó automatát működtetünk. Ez a "pénzgyártó automata" azonban bármikor

• elromolhat (megbetegedhetünk);
• eltörhet (baleset érhet bennünket);
• tönkre mehet (lerokkanhatunk);
• vagy épp működésképtelenné válhat, leállhat (elhalálozhatunk).

Ennek tükrében érdeklődnék, hogy mindazok közül, akik a pénzgyártó automatát választották, ki rendelkezik egyáltalán biztosítással? Arról nem is beszélve, hogy a biztosításuk milyen védelmet nyújt, illetve milyen eseményekre/káresetekre fizet...

A korábbi bejegyzésemben említettem, milyen fontos, hogy a pénzügyi életünket minél biztosabb alapokra építsük fel: ebben kiemelkedően fontos szerepet játszik a "pénzgyártó automatánk", a munkaerőnk biztosítási védelme - bár sokszor fel sem tudjuk mérni, hogy ennek hiánya mekkora problémát okozhat, csak a saját bőrünkön érezzük, amikor "beüt a mennykő".

Azt, hogy pontosan mekkora biztosítási védelemre van szükséged, illetve a meglevő biztosításod védelme elegendő-e számodra, csak személyes beszélgetés során tudnánk tisztázni (erre bármikor nyitott vagyok, ha időpont-egyeztetés céljából felveszed velem a kapcsolatot bármely elérhetőségemen - pl. e-mailben), ahol rendelkezésünkre állnának a pontos adatok.

A blog keretein belül inkább csak egy "gondolat-kísérletet" végeznék, melyekhez az adatokat a KSH "Magyarország számokban 2010" és "Létminimum 2010" kiadványaiból, illetve az OEP honlapjáról gyűjtöttem.

A "gondolat-kísérlet" alanyaként válasszunk ki egy kétgyermekes házaspárt, ahol mindkét felnőtt dolgozik. Az egyszerűség kedvéért mindkét szülő  bevétele egyezzen meg a 2010. évi átlagos nettó (bruttó) jövedelemmel: jelen esetben 132.628,- Ft/hó (bruttó bérként 202.576,- Ft). Ezen felül még egy bevételi forrása van a szülőknek: a két gyermek után járó családi pótlék (26.600,- Ft/hó) - bár ezen összeg (véleményem szerint) a gyermekeket illetné meg, s gyermeknevelésre amúgy is kevés. Ennek megfelelően a család összes bevétele 291.856,- Ft havonta (családi pótlékkal együtt).

Tegyük fel, hogy a minta-családunk saját lakásában lakik, amelyre még az utolsók között (2004-2005-ben) sikerült államilag támogatott lakáshitelt felvenniük, 10.000.000,- Ft értékben 20 éves futamidővel. A lakáshitel törlesztőrészlete havonta kb. 75.000,- Ft/hó. (Azt még megbecsülni sem tudnám, mi lenne, ha a minta-családunk CHF-alapú hitelt vett volna fel - a törlesztőrészlet nagysága nagyban függ a hitelfelvételkor érvényes CHF-árfolyamtól, illetve a hitel típusától is.) A család ezen kívül csak a létminimumnak megfelelő dolgokra költ, azaz a havi megélhetésüket 228.334,- Ft-ból oldják meg. (A létminimum pontos meghatározását, illetve tartalmát a KSH vonatkozó kiadványában olvashatjátok - ha nem gond, akkor a blog keretein belül nem szeretném részletezni.) A fentiek tükrében a családunk havi összes kiadása 303.334,- Ft.

A bevételek-kiadások egyenlegét áttekintve, a családnak 291.856,- Ft összbevétele van havonta, míg kiadásaik 303.334,- Ft-ra rúgnak - azaz havonta 11.478,- Ft összeggel többet költenek, mint amennyi bevételük van. Ezt csak külső segítség bevonásával (szülői segítséggel) vagy pluszmunkák bevállalásával (esetleg "feketemunkával") tudják finanszírozni. (Talán sokan "életszerűtlennek" tartják a példámat, de a családok túlnyomó része - kb. 90-95%-a - pontosan annyit, vagy kicsivel többet költ, mint amennyi bevételük van. Azt is megkérdezhetitek, hogy miként lehetséges így megtervezni a "családi költségvetést"; ilyenkor azonban elegendő a nagy állami cégekre és magára az államra gondolnunk, ahol eleve "hiányra" terveznek...)

Mi történik, ha egyik (vagy mindkét) szülő megbetegszik, hosszabb-rövidebb időre kiesik a munkából? A jelenleg érvényben levő szabályok szerint táppénz esetén az addigi jövedelem kb. 60%-ára lehet számítani. (Természetesen a szabályozás ennél bonyolultabban fogalmaz, különböző eseteket tárgyalva, azonban az "egyszerűsítésemmel" - véleményem szerint - nem tévedek túl nagyot...)

A minta-családunk esetében az egyik szülő betegsége esetén kb. 53.501,- Ft összeggel csökken a család bevétele (ez a szülő jövedelmének kb. 40%-a), ehhez azonban további többlet-kiadások is társulhatnak: gyógyszerek és kezelések költsége, illetve a hálapénz. (Ilyenkor azt szoktam megkapni, hogy Magyarországon ingyenes az egészségügyi ellátás, és akkor is ellátnak, ha nem adok hálapénzt - ezt az eddigi gyakorlati tapasztalataim elég rendesen megcáfolták...) Többlet-kiadások összegével kapcsolatban általában a (személyes) bevétel 10%-ával szoktam számolni.

Gyakorlatban ez a következőket jelenti:

	férj	feleség
bruttó jövedelem	202 576 Ft	202 576 Ft	havi átlagkereset 2010. évben (KSH adatai szerint)
nettó jövedelem	132 628 Ft	132 628 Ft
táppénz	79 577 Ft	79 577 Ft	táppénz összege kb. a nettó bér 60%-a
többletkiadások	13 263 Ft	13 263 Ft	gyógyszerekre, kezelésekre, illetve hálapénzre fordított összeg (bevétel kb. 10%-a)
kieső bevétel	66 314 Ft	66 314 Ft	nettó jövedelem – táppénz + többletkiadások

Egy rövidebb lefolyású betegségnél természetesen arányosan kisebb lesz a bevétel csökkenése, amit további külső segítség bevonásával át tud hidalni a minta-családunk, azonban hosszú lefolyású, krónikus betegség esetén a pénzügyi életük összeomolhat. A bevételük egyik szülő hosszabb betegsége esetén kb. 66.000,- Ft-tal csökken, miközben a kiadásaik inkább növekednek. (Emlékezzetek vissza: alapesetben 291.856,- Ft bevételre 303.334,- Ft kiadás jutott, míg hosszabb betegség esetén a bevétel 225.542,- Ft-ra csökken le.)

Amennyiben az egyik szülő meghalna, akkor még tragikusabbá válna a családunk pénzügyi helyzete az alábbiak miatt:

	haláleset	rokkantság
temetés	200 000 Ft	–	átlagos temetési költség
illeték	–	–	örökösödési illeték mértéke az örökség típusától, értékétől és a rokonsági foktól függ
tartozás	7 500 000 Ft	7 500 000 Ft	mind halálesetnél, mind pedig rokkantság esetén célszerű a fennálló tartozásokat kiegyenlíteni, ne maradjon a családtagokra (a tartozás is örökölhető!)
folyamatos kiadások, megélhetés	7 957 680 Ft	15 915 360 Ft	halálesetnél általában egy család kb. 5 év alatt jön helyre anyagilag, míg rokkantság esetén kb. 10 évig szükséges a kieső bevételt pótolni
átépítés	–	2 000 000 Ft	amennyiben a lakás nem akadálymentesített, akkor átépítése szükséges, hogy pl. tolókocsival is lehessen közlekedni
összesen	7 700 000 Ft	9 500 000 Ft	minimálisan szükséges védelem
	15 657 680 Ft	25 415 360 Ft	teljes körű biztosítási védelem

A fenti táblázat alapján látható, hogy a megfelelő biztosítási védelemhez legalább olyan élet- és rokkantságbiztosítást kell kötniük (legalább az egyiküknek, a "családfenntartónak"), amely haláleset kapcsán fedezetet nyújt a temetésre, illetve a fennálló tartozások kiegyenlítésére, illetve rokkantság esetén a tartozások rendezésén túl megoldhatóak a szükséges lakásátépítések, felújítások.

Azt hiszem, ezen sorokat olvasva sokan megkérdezitek, hogy a minta-családunk miből oldja meg a szükséges biztosítások finanszírozását - tekintve, hogy rendszeresen "túlköltekeznek". Ilyenkor azt hiszem, érdemes leülni egy (megfelelően felkészült) tanácsadóval, hogy közösen - egy külső szemlélő bevonásával - áttekintsék a család költségvetését. Nagyon sok esetben ez is segíthet...

Talán az eddigiekből is látszik, mennyire fontos a "pénzgyártó automatánk", a saját munkaerőnk biztosítási védelme. (Rövidebb lefolyású betegségek - egy hónapon belüli - esetén, illetve váratlan, nagyobb összegű kiadások finanszírozásához elegendő megfelelő nagyságú "vésztartalék" megléte, de súlyosabb esetekben ez nem nyújt megfelelő fedezetet.)

Szinte hallom a tiltakozó hangokat, hogy minek kössek biztosítást, amikor még úgyse voltam beteg; illetve velem ilyen nem történhet meg... Sajnos, őket ki kell ábrándítanom: az, hogy eddig még egyszer sem voltál beteg, nem jelenti azt, hogy soha nem fogsz megbetegedni, inkább növekszik egy későbbi megbetegedés valószínűsége! Íme, néhány tény, adat a közelmúltból (2009-ből):

• átlagos táppénzes napok száma 15 nap (naponta 117.000 ember van táppénzen);
• átlagos kórházi ápolási időtartam 15 nap;
• évente 9.000 infarktus;
• évente 35.000 új daganatos megbetegedés;
• évente 66.000 baleset történik, amely jelentős része súlyos sérülést okoz.

Ezek következményeként a "pénzgyártó automatánk" jövedelemtermelő képessége csökken, a szakmai előrelépés, illetve az újra-elhelyezkedés lehetőségével együtt, míg a munkahely elvesztésének lehetősége növekszik. (Azt hiszem, a mai munkaerő-piaci viszonyokat "farkastörvények" uralják.)

Gondolom, a fenti "ördögi kör" sokatok számára ismerős... Csak abban az esetben tudjátok elkerülni ezt, ha megfelelő biztosítási védelemmel rendelkeztek - ezt pedig egyáltalán nem érdemes halogatni, hiszen minél később kötnétek magatokra (vagy a számotokra fontos személyre) biztosítást, az annál többe fog kerülni.

Azt, hogy számotokra milyen összegű biztosítási védelem szükséges, egy személyes megbeszélés során tudnánk tisztázni (erre bármikor nyitott vagyok, ha felveszitek velem a kapcsolatot bármelyik elérhetőségemen - pl. e-mailben - időpont-egyeztetés céljából). A megbeszélésünk alapján utána tudnék nézni, hogy a kívánt védelem milyen összegből, milyen feltételek között valósítható meg, valamint annak is, hogy az erőforrásaidnak ("pénztárcádnak") megfelelően mekkora biztosítási védelem érhető el.